Miért nem szeret az apám?

Apádnak tuti van egy második családja,vagy csak egy szeretője,titeket meg már elhagyna,csak nem tudja hogy legyen kíméletes,de ne vedd készpénznek.

vagy csak kérdezzétek meg mi baja,hátha elmondja,ha nem akkor a válás segíthet.

Kedves kérdező!

Nem tudhatni sosem, hogy egy férfinak mi forog a fejében.

Tanácsok és vak dumák helyett inkább elmesélem az én sztorimat!

Az apukám olyan családban nőtt fel, ahol a szülők, a nagyszülők és a gyerekek is már 14 éves koruktól dolgoztak kétkezi munkát, vagy földeken, vagy gyárakban.

A családi idill sosem volt meg, nem beszélgettek egymással, nem osztották meg gondjaikat, esetleg panaszkodtak a nap végén egyet és itt kifújt.

Az apukám hihetetlenül pesszimista( bár lövésem sincs hogyan hódította meg a totál optimista anyámat).

Sosem beszél az érzéseiről, midnig erősnek mutatkozik, mert ezt várták el tőle mindig világ életében, a munkahelyén, az szülőknél, kivéve itthon, anyukám.

Apa egy idő után újra morcosabb és haragosabb lett, mikor a munakahelyére került az egyik unokatestvére, aki szőrszálhasogató. Onnastól apa mindig feszülten jött haza, ráadásul az örökségen is rágták egymás fülét.

7 éves lehettem, furulyavizsgán ötöst kaptam és vittem haza a bizonyítványomat! Apa visszakézből felpofozott, és közölte velem, hogy az élet nem ilyen szép amilyennek elképzelem és hogy mindig lesznek problémák.

Miután megütött, anyám nekiesett és leszidta, de őt is megütötte. Azóta külön élnek.

Apukám mai napig egyedül van. Engem lenéz, mert szerinte csak kétkezi munkával tanulja meg az ember az igazi élet nehézségeit.

Mikor felvettek építészmérnöknek majdnem leköpött.

Néha beszélünk. De akkor is én keresem.

Anya óta nem volt senkije és ha nem változik meg akkor soha nem is lesz. Én a magam részéről megbocsátottam neki és próbálom a kapcsolatunkat jobbá tenni, de ha ő nem engedi, akkor én sem tudok többet tenni.

Anya a mai napig minden nap sír miatta, pedig évek óta van egy új kapcsolata.

Azt mondja, hogy soha annyira embert nem szeretett, mint őt és a legfájdalmasabb az, amikor átölelné, de nem engedi, mikor megvígasztalnád, de makacs és ellök magától.

Apukám nem ismeri a szeretet igazi oldalát, amiért nem haragudhatok rá. A szülei sosem dicsérték meg, nem ölelték meg, nem mondták el neki nap mint nap, hogy mennyire szeretik. Mégis honnan tudná akkor?

Édesanyám tanítgatta szeretni addig, amíg engedte!

Én a te helyedben utánajárnék a háttérnek, hogy mitől ilyen. Gyermekkori, tinédzserkori hatások a legnagyobb erejűek.

Viszont abban biztos vagyok, hogy sosem lesz tökéletes kapcsolatotok. De ha körbenézel, akkor senkié sem az. Inkább próbáljátok formálni a saját "igényeitek" szerint.

Az csak egy része, amit te látsz abból, ami otthon van. Ez az "anyu fizet mindent" részre gondolok. Ne legyél ennyire előítéletes, hisz' nem biztos hogy ez az amit te látsz.

Majd idővel te is felnőtté válsz, önállóbb leszel és máshogy fogod látni a világot. 5 év múlva ha visszaolvasod már lehet hogy a fejedet fogod fogni, hogy miért írtál ilyeneket.