Úgy érzem az apám nem szeret, mit tehetek még?

azt hiszem, tipikus esete annak, amikor a szülő megálmodja, eltervezi gyermeke életét, s amikor szembesül azzal, hogy ez nem feltétlenül egyezik a gyermeke által elképzelttel, nem tudja elfogadni, kudarcként éli meg...

szerintem bele fog ez még telni egy kis időben, hogy elfogadja, hogy nélküle is helyt tudsz állni az életben, boldog vagy stb.

legyél még türelmes vele, de jó lenne talán leülni, akár egy pohár sör mellé, s elmondani neki, hogy mit érzel, előrebocsátva, hogy nem bántani akarod, de fontos, hogy tudja, hogy benned mi van

szar apa :(.. bocs,h ezt mondom.

én már rég otthagytam volna,mentem volna inkább a híd alá és a saját álmaimat élem meg.

hha ilyen az apád nem érdemes törni magad:)

Ne nagyon gyötörd magad emiatt.

A kérdésed alapján úgy érzem értelmes gyerek vagy, meg fogod állni a helyed az életben.

Azt a néhány évet, ameddig a saját lábadra állsz, próbáld meg minél kevesebb konfliktussal kihúzni.

Utána meg már az édesapád gondja lesz, ha esetleg majd úgy érzi, hogy nem szereted teljes szivedből.

Nem kivánom neki sem, de hidd el, az Ő problémája lesz a nagyobb.

Számodra pedig legyen ez tanulság, a leendő gyermekeiddel való kapcsolatban.

Végigolvastam. Elkeseredtem. 2 lánygyerekes anya vagyok. Nincs 2 egyforma gyerek, még ha testvérek, akkor sem. Max. 1 petéjű ikrek. A rokonságunkban történt hasonló dolog. Ott a fiú az idősebb, a húga a jobb eszű. Mivel apuka-anyuka diplomás, elvárták mindkét gyerektől, hogy iskolaelsők legyenek. Nem is volt baj, míg a hugica el nem kezdte a sulit. Könnyen tanult, eszméletlen jó feje van, olyan mint a szivacs, és szeret is tanulni. Na, ezt várták volna el a 3 évvel idősebb bátyjától is. Neki viszont nem ment olyan könnyen. Nem voltak igazából barátaik, barátnőik, nem mehettek a többiekkel játszani, hozzájuk se senki. Később is rövid pórázon voltak tartva. Csak a tanulás számított, semmi szórakozás. Kínkeservesen a fiú is befejezte a tanárképző főiskolát, a húga meg könnyedén, lazán végezte el. A lényeg midebben: a fiú rokkant-nyugdíjas, idegrendszeri gondok vannak vele, pár hónapot tudott csak dolgozni, mint pedagógus. A húga nem tudom, hányadik diplomáját szerzi, már dr.xy, még mindig képzi magát. És a szülők későn jöttek rá, hogy tönkretették a fiukat, sokat követeltek, a fiúban ott volt a bizonyítási vágy, meg a kényszer, hogy ne cseszegessék, hogy persze a húgod...

Egyértelműen meg lett állapítva, mi okozta a fiú betegségét, és én szívből sajnálom őt. A szülei meg verik a fejüket a falba, hogy ha annak idején szakácsnak, vagy péknek tanulhatott volna a fiuk, ma teljes életet élhetne.

Vigyázz, nehogy ez történjen veled is. Sok szülő nem látja be, hogy nem született zseni a gyereke. Együtt érzek veled.

Tudom, hogy nem segítség, de ilyen helyzetben sokan előkotorják a szekrény mélyéről a szülők egykori bizonyítványait, érettségi eredményeit... Valószínűleg apukád sem volt tökéletes, ahogy senki sem.

Mondanám, hogy beszélj vele, de abból amiket leírtál nem biztos, hogy lenne értelme. Jövőre jelöld meg második helyen amit te szeretnél, ahogy írtad, oda valószínűleg felvennének, ahogy idén is megtették volna. Majd ha húzza is a száját, akkor is látja, hogy továbbtanulsz. Ráadásul ha másik városba kellene suliba járnod és albérletbe/koleszba költöznöd, akkor a távolságnak köszönhetően talán valamennyire rendeződne a helyzet (nekem is vannak csoporttársaim, akik azt mondják, mióta nem laknak otthon, azóta érzik, hogy várják őket haza és nyugodtabb az otthoni légkör). Addig viszont munkát kellene keresned, talán azzal is tudnál neki bizonyítani, hogy nem vagy olyan semmirekellő, mint ő gondolja! Ha elegendő pénzt tudsz félrerakni, nem is lesz szükséged a továbbtanulásod szülői támogatására...

anyukádról nem írsz. egyedül nevel apukád? vagy egyszerűen neki van csak szava a családban? ha nem, akkor próbálj meg anyukáddal szövetkezni, kérd meg, hogy álljon mögéd, beszéljen apukáddal. illetve esetleg a nővéredet is megkérhetnéd erre, ha vele jóban vagy (remélem, hogy legalább vele jóban vagy, és nem utáltad meg azért, mert mindig ő volt a 'bezzeg').

szerintem butaság volt nem beírni az általad kiválasztott szakot, de ezen már nem tudsz változtatni. ha esetleg felvennének mégis, akkor is szerintem menj át minél hamarabb az 'álom'szakodra, ha nem vesznek fel, kezdd el, amilyen hamar csak lehet.

próbáld elviselni apukád, amíg még vele kell élned - pár évig, és sok sikert! ja, és az atletikát nehogy abbahagyd :) 18l