Gáz, hogy nem ismerem az apám?

Én se ismerem az apám, ő is lelépett idő előtt, de ez volt a legjobb amit tehetett, így talán nincs is miért neheztelnem rá. Így jobb körülmények közé kerültem, és jobb apához. Lett volna lehetőségem megkeresni, de sose akartam igazán, mert úgy éreztem két külön világ lennénk a róla megtudott dolgok (életkörülményei, munkája, életstílusa) alapján. Csupán anyám egyik tévedésének tudom be őt. Öreg is már egyébként, ez újabb kizáró ok. Nem hiszem hogy büszke lennék rá és hogy a példaképem lehetett volna.

Még annyit tennék hozzá, hogy nem is igazán tudott volna "befurakodni" az életembe, hisz akkor már két apám lett volna egyszerre. Nem feltétlen megbízható forrásból tudni vélem, hogy talán keresett is kiskoromban és lehet hogy azóta is reménykedhetett benne, hogy mire felnövök, esetleg megkeresem őt. Igyekeztem nem csinálni ebből lelkiismereti kérdést és úgy döntöttem hogy továbbra is megleszek nélküle, jó úgy nekem, ahogy addig volt, a kihagyott évek úgysem hozhatóak már vissza.