Mit lehetne csinálni apámmal, hogy ne kelljen kiszolgálni?

Egyszerűen kiborító. Hazaér munkából, beül a tévé elé, ha úgy érzi akkor megérdeklődi, mikor lesz vacsora, azt elé kell tenni, majd megy vissza tévézni meg gépezni, mint aki jól végezte dolgát.

Volt hogy épp munka nélkül volt itthon pár hetet nyáron, akkor is eszébe nem jutott volna hogy egyszer az életben ő terítsen ebédhez, neadjisten megmelegítse a kaját, hanem amikor megéhezett, akkor itt tobzódott fölöttem, hogy nem vagyok-e még éhes, nem akarok-e már kajálni.

Milliószor elmondtuk neki anyámmal, hogy legyen kedves ne pl a pizzaszelet mellé nyomja a ketchupot, hanem rá, mert akkor ráér reggel elmosni a tányérokat, nem szárad bele a cucc, erre ő kikelt magából, hogy ha ekkora gond akkor majd ő elmosogat, majd meglátjuk. Befejezte az evést, és bevonult a szobába.

Az nem jó, ha szedvicset készítünk neki, külön ki kell pakolni az asztalra a felvágottakat, a zöldségeket, stb, ő csinálja magának a katonákat. Elpakolni képtelen.

Csak azt várja hogy kiszolgáljuk anyámmal, semmit nem képes magától megcsinálni. Mikor édesanyám kórházbn volt egy hónapig, kiakasztott. Azóta is utálok vele kettesben itthon lenni, kibírhatatlan, valamibe mindig beleköt, valamiért mindig ugráltat.

Pedig nem egy unintelligens tapló ember, nagyon értelmes, vezető pozícióban van egy nagy cégnél. Nem értem, miért ilyen életképtelen.

Mit lehetne vele csinálni? Beszéltünk már vele szépen, csúnyán, de semmi.

21/L