Szerinted mi a jobb, ha egy gyerek egyke, vagy ha van tesója?

A Föld népességének nagyrésze nem egyke. Ha saccolnom kellene, akkor 80% lenne szerintem az arány a javukra. A maradék 20%-ból meg legalább a fele nem szándékosan, hanem valami más külső okból lett egyke. Szóval kb ugyanezt az arányt kellene kapni a válaszokban is. Viszont nagy százaléka a testvérre rendelkezőknek, főleg a nagyobb testvérek, az elsők mondanák azt, hogy jobb lenne egykének lenni.

Mi egy gyereket akarunk, mert egyikünknek sem volt jó testvéri kapcsolata. Plusz ezt engedik meg az anyagiak.

Nem tudom, ki találta ki ezt a hatalmas hülyeséget az egykék önzőségéről, beképzeltségéről.

Szinte minden egyke, akit ismerek, inkább félénkebb, visszahúzódóbb, szerényebb mint azok, akiknek több testvérük van.

De ez főleg nevelés kérdése.

Egyik sem jobb, sem az, ha van testvére, sem az, ha nincs. Ez szubjektív. Helyzettől is függ. Nyilván ha például egy házaspár olyan helyzetben van anyagilag, hogy egy gyereket is alig tud ellátni, akkor nem az a legjobb, ha változatlan anyagi helyzet mellett lesz még három tesója.

Hát nálam pl a húgom 2 éve külföldön él így én maradtam anyámmal. Nekem ő azt mondja sokkal jobb így igazából én se sírok utána meg am is ilyen köszönő viszonyban vagyunk.

Tehát olyan mint ha egyke lennék én kimondottan élvezem.

És igen több mindenre jut pénz, mer az mér rossz ?

1 gyerek is bőven elég figyelmet igényel.

És a körülöttem forog a világ effektus meg nem ennek a fűvénye. Sőt aki nagy családban nő fel az akar a legjobban egyedül élni mert elege van az alkalmazkodásból. Meg lehet nézni hány nagy családosnak lett ugyan annyi gyereke.

Ha csak 1 gyereked van legalább van esélye eljutni egyetemre többnél a pénz megoszlik és nem tudod fizetni.

Elég lesz neked az az 1 is.

Kicsinek az a jó ha van testvér.

Így felnőve átok!

"A Föld népességének nagyrésze nem egyke."

Kínában bírsággal sújtják a több gyereket vállalókat, ezért a családok többségében egy gyerek van csak. Sokan vannak ott, úgyhogy eléggé torzítják a világstatisztikát :)

Én egyke vagyok. A párom is egyke. Mi is egyet szeretnénk.

Biztos nem rossz a testvér, de ha valakinek soha nem volt, akkor nem is hiányzik.

Szerintem mindenki attól függően látja ezt a kérdést, hogy neki milyen a kapcsolata a tesvérével/testvéreivel, ha van(nak), vagy hogy ő maga hogyan élte meg, hogy egyedüli gyerekként nőtt fel.

Nekem két öcsém van, gyerekkorunkban is nagyon szerettük egymást (attól függetlenül, hogy nyilván mi is civakodtunk, marakodtunk időnként), és most, felnőttént is nagyon jó a kapcsolatunk. Szerencsére mind a két sógornőmmel is jóban vagyok, és imádom az unokahúgaimat és a kis unokaöcsémet, és nagyon szeretem, amikor összejön az egész család.

Jó érzés az a tudat is, hogy bármiben számíthatunk egymásra a testvéreimmel. Ha egyke lennék, nyilván azt érezném természetesnek, ahhoz a helyzethez alkalmazkodtam volna, de így felnőtt fejjel úgy gondolom, hogy - azon túl, hogy tisztességesen felneveltek a szüleim - a legtöbb, amit adni tudtak az életben, az az, hogy vannak testvéreim.

Őszintén szólva ismerek egykéket, akik egyáltalán nem önzőek, nem egoisták és alkalmazkodóképesek, és ismerek testvéreket, akik között sajnos felnőtt korban is a rivalizálás jellemző az összetartás helyett, ugyanúgy, mint annak idején, gyerekkorukban a szülők szeretetéért és figyelméért.

Szerintem ez legnagyobb részt a neveléstől függ, attól, hogy a szülők kisgyerekkorban mennyire tudják azt éreztetni a gyerekekkel, hogy egyformán szeretik őket, egyformán fontosak, függetlenül a viselkedésüktől, természetüktől, képességeiktől, iskolai teljesítményüktől stb., vagy éppen mennyire viszonyítgatják egymáshoz őket, mennyire példálóznak a másikkal (bezzeg a nővéred / bezzeg a kisöcséd.... stb.) és mennyire kivételeznek egyikükkel, mennyire éreztetik a másikkal vagy a többiekkel, hogy megvan a kis kedvenc, nekik viszont tenniük, küzdeniük kell ezért, hogy "kiérdemeljék" a szeretetüket.

Ez utóbbi esetben, ha nem is lehetetlen, de szerintem kevésbé valószínű, hogy a testvérek felnőtt korban felhőtlenül jó viszonyban lesznek, mert akár tudatosan, akár tudatalatt bennük vannak ezek a gyerekkori sérelmek.

Nekem húgaim vannak, imádom őket, így azt mondanám, jobb, ha van tesó.

De. Ha rossz viszony van a testvérek között, nincs abban a szerencsés helyzetben, mint én, akkor lehet azt mondani, hogy jobb? Valamint, elég szerény körülmények között élünk, és nyilván ha egyke lennék, a szüleim jobban tudtak volna támogatni, különórák, hobbik, továbbtanulás terén. Így semmi ilyesmiben nem volt részem. Persze sosem cserélném el egyik tesómat semmire!

Azonban valamiért én mégis csak egy gyereket szeretnék, és mindig így is gondoltam.