Aki egyke gyerek, akinek nincs testvére, az miért mindig csak magára gondol?

Nem akarok általánosítani! Ez a saját tapasztalatom.

A haverjaim, nagy részének nincs testvére, ugye manapság az 1 gyerek a megszokott, vagy az egy se.

De azt tapasztaltam velük, hogy Ők nem szeretnek osztozkodni, csak magukra gondolnak, az nem jut eszükbe, hogy van más is rajtuk kívűl.

pl. Amelyik haveromnak van testvére, az szívesen osztozkodik.

Van csokija, vagy üdítője, vagy bármi, és ott vagyunk többet, miután kinyitotta megkínál mindenkit, hogy "nem kértek?"

Az a haverom meg amelyik egyke gyerek, annak eszébe se jut megkínálni senkit, kinyitja megeszi, aztán kész.

Sőt, ha egyik haverom megkívánta tőle a csokit, és megkérdezte, hogy: "úúhh, az finom, adsz 1 kockát belőle?" Jött a válasz: "de ez az enyém!" "na... Csak 1 kockát kérek!" "Jajj, de akkor nekem nem marad!"

:D Ja 1 kocka miatt nem marad 1 tábla csoki kb. :D

Vagy megyünk valahova, éás megbeszéljük, ki mit kér, vagy mennyi jegyet, és akkor közösen fizetünk, nem egyenként 4 en, hanem, mindenki belead kb 1 ezrest és kijön az ára.

És mikor az egyke haverom kérne, akkor csak magának kér, és utána: "De nekünk nem is kérsz?" "jaaa... Nektek is! Hát majd külön mindenki!" Vagy ha valakin segíteni kéne, akkor azt mondják, hogy "minek segítsek neki? Segítsen magán!"

Jó ezek nem nagy dolgok, nem kéne ezen fenn akadni, csak ezt tapasztaltam.

Hogy aki egyke gyerek az csak magára gondol, nem gondolja végig, hogy rajta kívűl is vannak mások és ezért mindig kihagyja a többieket.

Miért? Nem tanulta meg az osztozkodást gondolom, de az fontos, ha az ember nem egy remeteként él egy sivatagban nem?