Az egykék valóban beképzeltek?

Ez csakis nevelés kérdése!

Én egyke vagyok, de mindenkin csak segíteni akarok, ez a mániám.

Ellenben vannak ismerőseim, akik ketten-hárman vannak testvérek. Hát nem véletlenül csak ismerőseim és nem barátaim...

Hát nem tudom... szerintem is inkább nevelés kérdése. Nálunk egy gyerek van (egészségügyi okokból, de talán még lehet kistesó), 5 éves. És mondhatom nincs elkényeztetve, az oviban megosztja a játékokat, barátkozik, és nem kap meg mindent csak azért, mert nincs másik gyerek, akinek vehetnék. Ráadásul nekem van tesóm, és mégis, körülöttem (is) forgott a világ a szüleim számára.

Meg aztán ott vannak a rokonaink. 3 gyerekük van, és mind úgy el van kényeztetve, hogy öröm nézni.

Szóval ez azon múlik, hogyan neveled a gyerekedet, nem azon, hogy hány gyereked van. Nem attól lesz valaki jó anya, hogy szül 8 gyereket, és akkor ő a csúcs. Attol lesz valaki jó szülő, ha értékrendet, szeretetet, biztonságot ad a gyerekének.

Ja és még annyit, hogy én is mondom a gyerekemnek, hogy őt szeretem a legjobban, biztatom, próbálom az egészséges önbizalmát fenntartani, ettől nem érzem úgy, hogy elkényeztetném.

Szia! Csatlakozom az előttem szólókhoz, nevelés és személyiség kérdése, milyen ember lesz valakiből. Én egykeként nőttem fel, de baromi gátlásos gyerek voltam. Egy gyerekem van, és ahogy az egyik hozzászóló írta, szabályok közt neveljük, míg a sokgyerekes ismerősökről nem mondható ez el. Elgondolkodva az ismerőseimen, nem tudod általános egyke tulajdonságokat felsorakoztatni.

Mindenféle ember lehet egomán, és érdekes módon nekem azok az ismerőseim veszik tekintetbe a legkevésbé mások érzelmeit, akik testvérrel nőttek fel (persze ez sem általános, csak egy érdekesség). Sőt nekem az sem evidencia, hogy mindig jó, ha testvére van az embernek, mert ismerek olyanokat, akikkel épp a testvéreik bántak/bánnak a legrosszabbul, ettől sérültek lelkileg.