Miért ilyen fura gondolkodású az anyám?

A párom és én nem egy városban laktunk.

Ő egy faluban, én egy kisvárosban. Az otthonunk között a közös pontunk egy nagy város volt, ide költöztünk be, és ezáltal össze is költöztünk.

Mindkettőnknek itt van munkája, úgyhogy szerencsések vagyunk. Anyu nehezen "engedte" a költözést, akaratos és bántó volt, de 22 évesen ez engem már nem érdekelt.

Többnyire vonzott ez a "nagyobb" város, és otthon a kisvárosban nem is sikerült munkát találnom.

Anyu mesélte, hogy ott a kisvárosunkban hirdettek meg egy állást, ami passzolt volna nekem, de mivel nekem a nagyobb város volt a fontos, hiszen mindkettőnk munkája odaköt a párommal, így már tárgytalan volt a munkalehetőség a szülővárosomban.

Anyu, amikor mutatta a hirdetést, mondta hogy adjam be az önéletrajzomat, hátha, és akkor helyben lennék..

Helyben? Kérdem én... mihez képest? Hogy otthon üljek a szoknyácskáján? Valóban az a megfelelő, hogy dolgozunk a párommal, és külön lakjunk egymástól, mert nekem a szülői háznál van munka?

Másnak is ilyen fura gondolkodásúak a szülei?

22L