Együttélés gyerek nélkül? Törődjek bele?

Ennyi idősen már nem valószínű, hogy változik a véleménye, kényszeríteni meg nem kényszerítheted rá.

Tehát két lehetőséged van: vagy elfogadod így a kapcsolatot, vagy úgy döntesz, neked a gyerekvállalás fontosabb és keresel egy másik partnert, aki szintén így gondolkozik.

Elég szomorú, ha te nem látod értelmét egy kapcsolatnak gyerek nélkül. Szereted egyáltalán a párodat? Ilyen felfogással kételkedem benne. De nem az számít, hogy én mit gondolok:)

Választhatsz: vagy vele maradsz gyerek nélkül, vagy otthagyod és keresel olyan párt aki akar gyereket.

Ha rákényszeríted a gyerekvállalást, nem lesz boldog, nem fog vele törődni, és a kapcsolat is előbb utóbb tönkremegy.

Nálunk meg az van, hogy nekem nőként nem lehet gyermekem, (amúgy szerettünk volna) de a férjemnek fontosabb vagyok, mint akármilyen nem létező gyerek. Szóval ezért eszében sincs elhagyni engem.

Mr King, te elfelejted, hogy a férjed korában nagyjából egyetlen férfi (és a nők nagy része) sem akar még gyereket, bár kétségtelen, hogy jelenleg fontosabb vagy számára a gyerekvállalásnál. Legyen így 20 év múlva is, addig viszont szerintem nem kellene mindenhol a szerelem megkérdőjelezéseként hangoztatni, hogyha valakinek a jövőbeli vágyai nem egyeznek a társáéval, és emiatt elbizonytalanodik a kapcsolatban.

Én még nem tudom, akarok-e gyereket, de abszolút kiábrándító lehet, ha valaki hosszú távon nagy családot és gyerekeket képzel maga köré, és bár anyagilag és biológiailag is képesek lennének a gyerekvállalásra, az egyikük nem akarja, mert nem érez késztetést. Minden joga megvan hozzá, de ezt attól még képes lehet megdönteni a legmélyebb érzelmeket is, ugyanis ez gyökeresen eltérő értékrendet és jövőképet jelent. Nem osztozik a legnagyobb vágyadban, aminek a valóra váltásához ő is kellene. Van, akit már az megingat, ha a párja nem akar házasodni, pedig mi az a gyerekvállaláshoz képest? Ez ténylegesen életre szóló kötelék, ami érzelmi és anyagi felelősséggel jár. Azt nem értem, miért nem került még szóba korábban, hogy ő akar-e gyereket? Ez olyan kaliberű kérdés, amit illene tisztázni egy kapcsolat elején, és nem rabolni egymás idejét, ha másképp gondolkodtok. Bár a gyerek téma nálam alkuképes, ha a lemondás tárgya az lenne, amiről úgy érezném, az egyetlen életút, ami engem boldoggá tenne, akkor nem hoznék kompromisszumot. Éppen eléggé kiábrándítana a párom elutasítása ahhoz, hogy belássam, nem leszünk együtt boldogok.

Én megértem a párodat is. Én sem akarok gyereket, engem nem tenne boldoggá, a legkevésbé sem vágyok rá, soha nem kellene, pedig már közelebb vagyok a 40-hez, mint a 30-hoz. De a férjem sem akar, úgyhogy nálunk ez nem gond.

Viszont ha ilyen fontos kérdésekhez ennyire máshogy álltok hozzá, az előbb utóbb sajnos még jobban kiütközik.

Nem vagyok válás-, szakításpárti, de nektek nem biztos, hogy együtt kellene folytatnotok.

#13-mal én is egyetértek.

Nem vagytok összeillő pár. Engem nem zavarna, mert ugyan nő vagyok, de egy eü. probléma miatt nem lehet már gyerekem. Ha te szeretnél, akkor ne foszd meg magad tőle, mert nagyon nagyon meg fogod később bánni!

15

Te meg azt felejted el, hogy én ismerem a férjemet, te meg nem:)