Gáz ha cikinek érzem magam, hogy nincsennek diplomás szüleim?

Igen, elég gáz, hogy így érzel. Egy embert nem az határoz meg - jó esetben -, hogy van-e diplomája. Én is egyetemre járok (egyedül a családomból), mégis rettentően büszke vagyok a szüleimre. Ha valamit megtanul az ember az egyetemi légkörben, az az, hogy nem minden a diploma. Sőt... Sok olyan ismerősöm van, akik szakmunkásként sokkal többet érnek emberileg, mint némelyik diplomás.

Anyukám és apukám is a kereskedelemben dolgoznak, szakmunkásképzőt végeztek anno, és bárkinek elmondom, nem szégyellem ezt kicsit sem. Nagyon jó emberek, szívvel-lélekkel dolgoznak, és mindig megtettek azért mindent, hogy én is jó ember legyek, jó úton induljak el.

Ha a szüleid nem buta, primitív, visszamaradott emberek, akkor egyáltalán nem kellene szégyellned a végzettségüket. Persze a nevelésükről sok mindent elárul, hogy ilyen nyomorék értékrendű gyerekük lett.. :)

Olvasd el Rácz-Stefán Tibortól a Fogadj el!-t, hasonló szituációban van az egyik főhős. Ne érezd cikinek se magad, se őket, simán lehetnek különbek csomó tekintetben a többdiplomás szülőktől.

Anyukám nekem is ötven fölött érettségizett le, büszke vagyok rá. Apukám szakmunkás, de megdolgoztak érte, hogy mi tesóimmal már egyetemre mehessünk.

normális emberek nem a szüleid végzettsége alapján ítél meg téged.

és most mindegy lenne, ha a szüleid orvosok lennének, vagy szakmunkások.

te egyikről se ''tehetnél"

igen, ma már a diákok kb 90% tovább akar tanulni.

éppen ezért értéktelenődik el a diploma, mert rengeteg embernek van, pedig nincs ennyire szükség. lenézik azt aki nem akar egyetemre menni, vagy nincs diplomája.

ez a szánalmas, hiszen mindenféle munkát el kell végezni. aki nem kiemelkedően okos, szorgalmas, tehetséges ne akarjon egyetemre menni mert neki ciki lenne csak szakmunkásnak lennie..

a kérdésre visszatérve, nem kell szégyellened a szüleid emiatt. nem ez határozza meg milyen emberek.

Nem kell ezt cikinek érezni. Az én szüleim se diplomások, érettségijük van. Anyai ágamon senki nem lett diplomás, és apai ágon is csak két dédapám, akik jogászok voltak, szóval jó ideje én vagyok az egyetlen, akinek felsőfokú végzettsége van. Mellesleg sok diplomás ismerősömnek szintén nem diplomás szülei vannak, szóval ez egyáltalán nem ritka.

Ezenkívül nem egy olyan emberrel találkoztam, akinek nincs magas végzettsége és mégis nagybetűvel EMBER és tiszteletre méltó, míg olyan többdiplomás is van, aki a papírokon kívül egy utolsó senki... Nem a végzettség határozza meg, hogy ki milyen ember.