Szerintetek jogosan utálom apámat?

Te magad írtad: A ház feléről teljesen lemondod gyerektartás címen. Végül is ha úgy nézzük, akkor minden hónapban fizet utánad gyerektartást, csak már benne van a házban.

Azt, hogy foglalkozzon veled, vagy + pénzzel támogasson nem lehet erőltetni, sem kötelezni.

Nézd a jó oldalát. Legalább apád lemondott a vagyonáról a te érdekedben.

Más családoknál a részeg, verekedős apa nem hajlandó lemondani a ház feléről, nem fizeti a gyerektartást sem, sőt hiába váltak el a házban marad, és tovább keseríti a család életét. Te piszkosul szerencsés vagy ilyen téren.. De ettől függetlenül: szíved joga utálni apádat, mert téged sem lehet erőltetni vagy kötelezni a szeretetre. Bár kár, hogy ilyen hülyeséggel mérgezed a lelkedet.

Szerintem teljesen jogos az utálatod.

Ha valaki nem képes aztán a gyerekével foglalkozni, az ne vállaljon gyereket egyáltalán.

Jellemző, hogy persze aztán minden teher az anyára hárul... Sajna van ilyen eset nem is egy.

Az előző válaszokkal szerintem nem érdemes törődni, valószínűleg fogalmuk sincs, milyen érzés így felnőni.

(Nem azért mondom ezt, mintha én magam tudnám, az én apám a legjobb apa a világon, de ettől még képes vagyok belehelyezkedni mások szemszögébe.)

Ne utáld. Az nem jó semmire sem. Nem kell vele foglalkozni.

Az én apukám is hasonló, mondjuk mi nem kaptunk még fél házat sem. :)

Én már nem haragszom rá, egyszerűen csak nem érzem, hogy ő lenne az apukám, nem foglalkozom vele. De nem utálkozom. Kicsit még sajnálom is, mert neki elég szar élete van, mert még mindig iszik és mindenét elissza. Mi meg azóta normálisan, nyugiban élünk.

Abból a szempontból megértem hogy alkoholista,nem foglalkozott veled,de szerintem itt az lesz a legnagyobb gond hogy semmi materiálisat,pénzt nem kaptál tőle..ezért utálni valakit.Különben lehet hogy jobb hogy nem is találkoztatok ha ilyen rongy embernek tartod.

Tehát itt szerintem megint a pénz az úr,írásodból is az tükröződik,hogy nem kaptál pénzt,nincs pénz,pénz...de attól mert nem kaptál semmit,még az édesapád.

(Különben: az én édesapám öngyilkos lett mikor kicsi voltam.Itt hagyott,szóval én is haragszom a saját apámra mert ezt tette,de légyszíves gondold át az utálatodat.)

" valószínűleg fogalmuk sincs, milyen érzés így felnőni."

Nekem van. Ettől függetlenül nem utálom az apámat. Tudomásul veszem, hogy ő ilyen, ha bajban van, rendre engem keresnek/találnak meg, mert ilyenkor mindig eszébe jut a telefonszámom, segítek az adott problémáját megoldani, amennyire lehet, de nem tartok vele kapcsolatot, nem keresem. Ennyi.