Konkrétan mi a probléma azzal, hogy nem beszélek mindig kedvesen/nyájaskodóan a szüleimmel?

Mert ez igen bunkó...l

A resőmnak amikor nem vagyunk jőban akkor beszeltem így..

Ez a hangnem senkivel sem szerencsés..

A "honnn tudjam" flegma válasz, felhívás arra, hogy veszekedjetek.

Ha annyit mondasz " nem tudom" bőven elég

Ők sem beszélnek szépen, ez mégsem ment fel téged.

A keresd meg magad meg talan ok... Spde az erre sem vagy képes már sok

Én err azt valaszolnám, hogy azért kérdeztem, mert ha tudod akkor minek forgatnám fel a lakást miatta.

Velem nem beszélnek bunkón, ha egy eladő megis az, akkor meg is jegyzem neki, de ilyen életemben néhányszor fordult elő.

ha elvárják, hogy udvarias legyél, akkor legalább ilyen példát mutatnának.

minden hülyeség miatt kiabálnak, meg rosszabbul beszélnek veled.

határozottan nem veled van a baj.

legyél velük udvarias, tiszteld a szüleid, de mondd meg, hogy te is elvárod ugyanezt.

ne üvöltözzenek akkor veled minden hülyeség miatt.

mert ennek nem egy oldalúnak kell lenni, attól hogy ők a felnőttek.

a hangvétel, a hangvétellel sok mindent kifejezünk.. egy egyszerű válasz más hangnemben más töltést vesz, ezért nem biztos, hogy annak aki már amúgy is ideges valami miatt az a legjobb módja, hogy ilyen hangnemben válaszolj. főleg ha csak a segítséged kéri...

próbáld ki egyszer, hogy a határozott nem tudom helyett azt mondod... Nem tudom, anya, apa, de segítek megkeresni! Jó tett helyébe jót várj... Ja, igen. És ahelyett, hogy kérdőre vonod a szüleid magatartását, lehet meg kellene kérdezni nincs-e valami más gondjuk is, amit nem mondanak el neked. Mert lehet, hogy egy enyhe felemelő hangvétel is ilyen esetben a világvégét jelzi... Gondolkodj! A te életed a te döntésed, hogy viselkedsz a szüleiddel, mennyit és hogyan segítesz nekik. Aztán egyszer csak nem lesznek és akkor tudod meg mi az igazi élet. Addig meg csak nyugodtan légy a dackorszakban élő kamasz! Lehet az ember 26 vagy 40, ha még gyerek fejjel gondolkodik. A 18 év csak egy kor határ a pia és a cigi miatt.

Én megértem, hogy különbség van közöttük, de akkor is! Ez egy család! Oldott, baráti légkörnek kéne uralkodnia, amellett persze, hogy mindenki, MINDENKI a kellő tisztelettel kezeli a másikat. Ez a szülőkre is vonatkozik a családi hierarchia szintjén.

Azonkívül szerintem a "honnan tudjam?" esetleges flegmatizmusa (ami amúgy teljesen hétköznapi, és egy normális embert biztosan nem sért, amikor azért mondja a másik, mert tényleg nem tudja) jóval kevésbé tiszteletlen és felháborító, mint amikor üvölteni kezdenek az emberrel. Az fizikailag, ösztönszinten is elképesztő feszültséget generál, érteni sem kell hozzá a szavakat. Hát még ha lealacsonyító fenyegetőzés is társul hozzá ("ne merészelj" Te <-> Velünk).

Ugyanez az elnyomás nyilvánul meg abban hogy "erre sem vagy képes", és innentől fogva teljesen mindegy, hogy miről van szó, vagy milyen indoklással vágják a képébe, hogy neki már tudnia kéne ezt. Szörnyen bántó ez a kapcsolat. Szörnyű, hogy bántó.

Nézd, kérdező, senki nem fogja tudni megmondani neked, hogy miért ilyenek a szüleid, még ha regényt írsz róluk, akkor sem. Vannak erre képzett szakemberek, akiknek az a feladatuk, hogy hosszas, célirányos beszélgetések során feltérképezzék az emberi pszichét. Ez meg csak egy internetes oldal. Annyit azonban mondhatok, és ezt a legnagyobb jószándékkal mondom, hogy az, amilyenek ők, semmilyen kapcsolatban nincsen veled. Lehet, hogy épp te vagy a kulcsinger a kiabáláshoz és a bántó szavakhoz, mert te vagy ott minden áldott nap és függsz tőlük, tehát megtehetik, de akármilyen ürügyet is gyártsanak hozzá, sosem te tehetsz róla, hogyha elnyomnak és lekezelnek. Más élethelyzetekben is így lesz, ha méltatlanul bánnak veled emberként, az nem a te hibád! Ez belőlük fakad. Ez mindig a másik emberből fakad. És őszintén támogatom, hogy megkérdőjelezed, miért tesznek ilyet! Soha ne vedd magadra, soha ne írd alá a szavaikat szótlanul.