Miért kell így viszonyulni a barátomhoz a kinézete miatt? Megkérjem, hogy erről ne beszéljen, mert zavar? Vagy ne mutassam ezt?

Mindig is zárkózott lány voltam, az a fajta, aki vígan elvan egy szó nélkül az iPhonejával, iPodjával és a fülhallgatójával, ha nem szólnak hozzá. Ezért sokan furának gondolnak, meg azért is, mert nem tettetem, hogy odavagyok valamiért, amit mindenki más "szeret".

Nem ragaszkodom senkihez, nem kötődök érzelmileg, mert tudom, hogy senki nem állandó az emberek életében.

De most van egy barátom... Ő az első barátom és az osztálytársam már 3. éve.

Bemutattam itthon, viszont Anya szerint csak egy buta szépfiú és ne éljem ebbe bele magam, ne vegyem komolyan.

Nem veszem túl komolyan, de azért örülnék, ha nem lenne teljesen pesszimista. Én sem egy tündérmesének gondolom ezt, de azért jól esne, ha legalább nem mutatná ennyire, hogy nem bírja.

Kérdeztem, hogy mi a baja vele (nekem pozitív csalódás volt, mikor megismertem jobban). De csak hebegett, habogott.

Szerintetek mit tehetnék?

17 évesek vagyunk mind a ketten (a barátom és én).