Te mit csinalnal, ha serult gyermeked szuletne, aki egyedul nem kepes onallo eletre? Kort es nemet is irjatok kerlek.

Nem olvastam végig a kommenteket, nem volt hozzá türelmem.

44 éves anyuka vagyok, 3 lányom van. Két nagylányom ( lassan 18 évesek, ikrek) és a második házasságomból egy 4,5 éves kislány.

Az egyik nagylányom sérülten született, értelmi és mozgássérült. Kerekesszékes, de szerencsére kommunikálni tud.

Nehéz kérdés amit feltettél kedves kérdező. Szerintem, aki nem tapasztalja meg egy sérült gyerek nevelését, az nem tud érdemi és jó döntést hozni.

Rengeteg lemondással jár egy beteg a családban. Mindenki részéről, viszont e mellett is lehet teljes életet élni. Nem mondom, hogy én vagyok a világ legboldogabb nője, de akár az is lehetnék, ez csak rajtam múlik.

Mindenem meg van. Jó állásom, jó fizetésem, autó, ház,szerető férjem, akinek beteg gyerekkel is kellettem és kellek, stb. Én értem el mindent a magam erejéből. Csinos, fiatalos nőnek tartanak, tele erővel.

A lányok születése után 5 évig voltam itthon, hordtam fejlesztésekre. Amikor már mindent elértem nála amit csak tudtam, visszamentem dolgozni és kerestem egy jó ovit, majd sulit, ahova beadhattam. 9 éves korában váltottunk, nagy és nehéz döntés volt, heti suliba kezdett járni, hogy ne menjen rá az egész család élete.

Jól döntöttem, mindenkinek jobb lett. A sérült lány is elfogadta, hogy a saját kis közegében van nap mint nap, és mi is élhettük az életünket.

Most ugyanitt tartunk, hétfőtől péntekig suliban van, hétvégén pedig hol az apukájánál, hol itthon. Eljárunk ide oda, a szabad hétvégéken néha elmegyünk egy kis kiruccanásra, hogy feltöltődjünk.

Nem hagytam el magam, csinosabb vagyok mint 10 éve, talán még jobban is tetszem a férfiaknak, mint akkor. Összeszedtem magam, mert így is lehet élni. Sérült gyerekkel.

A nagylány 24 éves koráig lehet ebben a suliban, tehát van még pár évem azon gondolkodni, hogy mi lesz vele utána.

Amúgy nem véletlen, hogy vállaltam még egy harmadig gyereket, nem titkolt szándékom volt, hogy ha én már öreg leszek, vagy már nem leszek, a két testvér között osztódjon el a sérült tesó terhe.

Hogy ha tudtam volna előre, hogy sérült lesz, elvetettem volna? ....erre nem lehet válaszolni.

A nővérem 20 éve csinálja, és kínlódik a beteg gyerekével. Én azt hiszem nem tudnám csinálni.

Akár szép, akár nem, le is lehet pontozni de... valami bentlakásos ellátást találnék neki.

én nem tudnám vállalni...

van 3 gyermekem

nem akarnék még egyet pláne nem sérültet

nekem nem lenne erőm felnevelni küzdeni vele

így vagy elvetetném vagy lemondanék róla

a tesokkal sem tudnám ezt megtenni h rájuk hagynák egy ekkora terhet

"Amúgy nem véletlen, hogy vállaltam még egy harmadig gyereket, nem titkolt szándékom volt, hogy ha én már öreg leszek, vagy már nem leszek, a két testvér között osztódjon el a sérült tesó terhe."

Úristen ez nagyon durva, szegény testvérek. Ez még rosszabb, mintha valaki azért vállal gyereket, hogy öreg korában legyen, aki gondozza.

Nem tudom mit tennék ilyen helyzetben, de elmesélek egy rövid történetet az egyik ismerősömről. Az orvosok megállapították, hogy a magzatnak genetikai rendelleneségge van, sosem lesz képes önálló életre. A szülők hatalmas vívódás után úgy döntöttek vállalják a gyereket. Beteg kisfiút vártak, akit egész életükben gondozniuk fog kelleni. Erre csodával határos módon teljesen egészséges kislányuk született...

Ez egy szerencsés eset, lehet orvosi hiba történt, igazából mással nagyon nem is magyarázható a dolog. Csak azért írtam le, mert mindig érhetnek meglepetések.