Most én vagyok a hálátlan önző p. csa, vagy igazam van?

Gyerekként, ha a szüleimek nem lenne pénze, a kifizetetlen számlákkal zsonglőrködnének és még egy embert hoznék a nyakukra nem tudnám elviselni.Természetesnek venném, hogy segítek neki.

A szülők, ha nincsenek rászorulva az esetek többségében normálisnak tarják, ha a gyerek nem fizet, főleg ennyi idősen.

Te tudod nálatok mi a helyzet, ennek ismerete nélkül nem tudom mit tennék a szüleid helyében és hogy a viselkedésükről sem lehet ítélkezni.

Kedves Kérdező!

Az, hogy milyen családban növünk fel, milyenek a szüleink és milyen a család anyagi háttere nagyban szerencse kérdése. Részünkről. Mi életet kaptunk a szüleinktől, a sorsukról ők gondoskodtak, az életkörülményeket ők teremtették meg, a lehetőségeikhez képest. Ezért, én úgy gondolom, hogy ha a család nehéz körülmények között él, mindenféleképpen segítsünk neki, a szülőknek és a testvéreknek is. Viszont, nem gondolnám azt, hogy a diákmunkával a tanulás mellett megkeresett pénzedből neked kellene kifizetned a számlákat. Gondolom nem keresel pár tízezernél többet. És a pasid? Talán ő is dolgozik? Mert ha mindketten kerestek 30-30 e ft-ot diákmunkával, talán jól esne annyival segíteni a szülőket, hogy néha vesztek valamit. 1 kg hús a hétvégéi ebédhez, amit szívesen veszel meg 1500 ft-ért is nagy segítség. Szerintem hogy ha a pasiddal közösen a hétvégi ebédhez mindig vesztek némi apróságot az nem olyan nagy teher. Én inkább kevesebb pénzt költenék magamra, és picit segíteném a szüleimet, hogy meg legyen a családi béke. Én már főállásban dolgozom, nálunk sem jók az anyagi körülmények. Anyám nem fogad el tőlem pénzt. Viszont én mindig veszek itthonra kaját (nem keveset) és meg is főzök. Anyámat pedig rendszeresen meglepem ruhákkal, mert tudom hogy szeretne szépen öltözni, anya és apa is dolgozni járnak, de anyának nem telik pluszba még ruhákra is.

Szóval a lényeg annyi, hogy kicsit nézz magadba, sajnos nem mindenhol fenékig tejfel az élet. Beszéljétek meg a barátoddal, hogy hogyan legyen tovább. Inkább legyen családi béke én azt mondom. :)

Ha jól látom,az utolsó kivételével mindenki csak a pénzről beszél.

Pedig talán az a legkevesebb;az együttélésnél -akár család,akár különálló emberek- vannak más dolgok,amikkel egymás iránt tekintettel lehetünk.Mint ahogy az utolsó írta,főzni a többieknek pl.

Nem szép dolog átjáróháznak használni egy helyet,hogy egyszer itt,egyszer ott.Illik kiszámíthatónak lenni,hogy a többiek tudják,mikor hol van vagy lesz az ember,hogy mikor lehet ill.nem lehet számítani az emberre.Beosztani,hogy ki mit tud és képes csinálni a közöshöz.Takarítás,cipekedés,főzés,a másik meghallgatása,a másikkal törődés.

Családi pótlékot ki veszi fel? :)

Kérdező vagy a szülők? Ugyanis ezt senki nem kérdezte és nem elhanyagolandó információ.

Lehet, hogy én vagyok a maradi gondolkodású, de amíg a gyerekem gimibe jár, tuti nincs az a kapcsolata, akit megengedném, hogy beköltözzön hozzánk. Majd ha felvettek egyetemre, mehetnének tőlem egy lakásba, vagy ha melózni megy albérletbe, aztán oldja meg, nyilván támogatnám is a fiam/lányom. De az, hogy befogadjam a gyerekem párját, számomra elképzelhetetlen. És ha szakítanak 3 hónap múlva, akkor jön az újabb? Nem átjáróház a mi otthonunk.

Szóval én ott kezdeném, hogy be se engedném a barátodat. Ha annyira együtt akartok élni, akkor azt tegyétek külön, ne a szülőtök kontójára. Már megbocsáss, de ne anyukádnak kelljen már fizetnie a vizet, amit párod elpancsikol. És ugyanígy, az arcomról sülne le a bőr, ha a gyerekem párjának az anyjáék fizetnék a gyerekem rezsiköltségét. De lehet, ez csak túlzott büszkeség, de én nem engedném. Nem kell itt a felnőttet játszani. Ha azok vagytok, akkor lehet menni külön albiba, és élesben nyomatni a dolgot.

Szerintem a barátja nem lakik náluk, csak sokat van ott, ahogy a kérdező is sokat van a barátja szüleinél. Beszéld meg ezt a szüleiddel, nincs jobb ötletem. Mondd el a két szép szemükbe, hogy rosszul esik, hogy utalgatnak, hogy fizetned kéne. Miért nem mondják? Mondják meg, hogy mégis mit várnak el egy 18 éves, érettségi előtt álló lánytól! Mondd el, hogy mennyit keresel, és hogy ez arra elég, hogy (felsorolod). Maximum havi (tudom is én) 5000 Ft-ot tudsz felajánlani, többet nem. Úgy gondolod, hogy már az is nagy segítség, hogy nem kell tőlük pénzt kérned ruhákra, cipőre, táskára, stb. Add oda azt a pár ezer Ft-ot, ha pedig szórakoznak, mondd meg, hogy annyit se fogsz adni. Ha pedig keresztbe tesznek, ne add oda! Csak előtte mindig tisztázd velük, hogy ha így beszélnek/viselkednek veled, akkor nem adsz pénzt és kész. Beszéljen, mondja csak!

Az én anyám képes lett volna a teljes fizetésemet elszedni, amikor még otthon éltem. Egyetemre jártam, dolgoztam, nem kerestem magam hülyére. Végül felvettem a diákhitelt is és elköltöztem kollégiumba. Úgy, hogy a szomszéd városban van az egyetem, szóval mázlim volt, hogy felvettek koliba... Nyilván ezt te most még nem tudod megtenni, de ha nagyon rossz az otthoni helyzet, akkor gondolkozz azon, hogy hogyan tudnál minél hamarabb elköltözni. És nem feltétlenül a párod szüleihez, mert ha netán szétmentek, akkor meg mehetsz haza... 27N