Most ez tényleg olyan nagy kérés volt? Tényleg mi vagyunk a hálátlan bunkók?

Anyósom nemrég vett egy kétszintes nyaralót. A két szintnek külön bejárata van, mindegyik szinten van két szoba, fürdőszoba és konyha.

A párommal kaptunk hozzá kulcsot, hogy mehessünk bármikor. Be is jelentkeztünk, hogy akkor mennénk 10 napra a párom kislányával.

Anyósomék csak hétvégén vannak lent, hétközben még dolgoznak.

Két hete vasárnap délután értünk oda, és akkor vettük észre, hogy a nyaraló kulcsát itthon hagytuk.

Anyósom mondta, hogy jó, akkor odaadja az övét, és a következő hétvégén amikor jön le, majd visszaadjuk neki.

De ugyanakkor közölte, hogy a felső szint kulcsát magával viszi. Ezen a ponton eszembe jutott, és öntudatlanul is kicsúszott a számon, hogy "akkor nem fogok tudni mosni". Mosógép ugyanis csak a felső szinten van, a gyereknek pedig csak 5 váltás ruhát vittünk. (Hozzáteszem, azért, mert anyósom azt mondta, amikor ő volt lent a gyerekkel 3 hetet, hogy ne cipeljünk 3 bőröndnyi cuccot, majd kimossa és kész.)

Erre anyósom valami irtózatosan ordenáré stílusban elkezdett ordítozni velünk, hogy mégis milyen emberek vagyunk mi, hogy szennyes ruhát viszünk a nyaralásra (???), és hogy nekünk semmi sem elég, mégis mit képzelünk, hogy a felső szintre fel akarunk menni, amikor ő nincs ott. Mert hogy az az ő lakása, az ő otthona, és ott aztán ne mászkáljanak idegenek (milyen idegenek? a fia meg az unokája?), az ő fürdőszobájában és az ő konyhájában ne sétálgasson senki. És hogy egyébként is, én milyen koszos és lusta nő vagyok, miért nem mosom ki kézzel a szennyest. (Biztos én vagyok a béna, de a gyerek cuccait, amit nyilván összeken meg összesároz, kézzel nem tudom tisztára mosni.)

Ez nagyon rosszul esett nekünk, nem is feltétlenül az, amit mondott, hanem maga a stílus, ahogy előadta. (Ja, és mindezt úgy, hogy a nyaralóban a páromnak is van egymillió forintja, mert anyós pénze nem volt elég rá, hát kisegítette.) Ha a gyerek nem lett volna velünk, azonnal elhúztunk volna, de már beígértük a nyaralást, nem akartunk neki csalódást okozni. Végül a párommal végigszenvedtünk 5 napot, és pénteken, mielőtt anyósom a hétvégére lejött volna, összepakoltunk és hazajöttünk. Végig pocsékul éreztük magunkat, és úgy döntöttünk, hogy soha többé nem tesszük be oda a lábunkat.

Én tényleg elfogadom, hogy az anyósom esetleg így gondolja, de jó lett volna, ha mondjuk nem az egy darab rozsdás lábosban egy ezeréves villanyrezsón kellett volna két óra alatt kifőznöm egy adag tésztát, amikor a felső részen ott a jól felszerelt konyha. Meg ha ő ennyire nem akarja, hogy használjuk a felső részt, amikor ő nincs ott, akkor egyáltalán minek adott a felső szinthez kulcsot? És miért nem lehet ezt normális stílusban, nem pedig ordítozva és mocskolódva közölni?

A történtek óta folyamatosan ezen rágódom, és én továbbra sem érzem úgy, hogy pofátlanok lettünk volna, se nekem, se a páromnak nem fordult meg a fejünkben, hogy a felső szintet nem használhatjuk. Ha anyósom mondta volna előre, akkor nyilván úgy készülünk, viszünk edényeket, több ruhát a gyereknek, stb.

Szerintetek neki van igaza? Én már tényleg nem tudom eldönteni.