Hogy értethetném meg velük, hogy az nem az ő hibájuk, amivel én pénzt keresek?

"Amúgy milyen az a férfi, legalább vonzónak találod, szimpatikusnak? Vagy egy idős, elhízott bácsi? Mert egyáltalán nem mindegy. "

Öööö, de az. Tök mindegy.

Már hogy lenne mindegy? :)

Ha talált a kérdező egy 30-as vonzó férfit, aki intelligens, jól keres, jó kapcsolatai vannak és bármit megvehet a szíve hölgyének, amit csak akar, a lány meg vonzódik hozzá, felnéz rá... A pénze mellett a jó tulajdonságai miatt is lehet vele a kérdező.

Viszont ha egy szottyadt 60-as öregúr a támogató, akkor azért nehéz elhinni, hogy a fantasztikus kisugárzása miatt van vele a kérdező...

Magyarázat:

Nem mindegy, hogy valakivel lefekszel, akihez vonzódsz, akit kedvelsz, vagy olyannal akitől undorodsz....

Mert szerintem ennek az információnak a tudata más megvilágításba helyezi a dolgokat. A szülők is könnyebben elfogadják az első, mint a második a felállást. (Érdekel, te hogyan gondolod.)

Nana, kedveskéim. Ne ítélkezzünk. Hányan is élnek közülünk olyan párkapcsolatban, ami pokol, de anyagi okok miatt nem változtatnak? Napi hány ilyen kérdést olvasni? És az pontosan mennyiben is más, mint amit a Kérdező csinál? Van egy pasija, aki történetesen gazdag, és valószínű idősebb is. És?

Egy darab pasiról beszélünk. Nem egy hordáról, focicsapatról.

Közületek hányan fekszenek le a férjükkel/pasijukkal csak azért, hogy megmaradjon a kapcsolat, és ne váljanak el? Netán mert szex után hamarabb rábólint a kedves az új konyhabútorra? Vagy pusztán megszokásból? Vagy azok, akiknek szeretőjük van, azok tán gerincesebbek? Vagy mondjuk a 15 éves kislány, akinek már rég nem szűz, és havonta másba szerelmes? Ugyan, hagyjuk már az álszenteskedést. A Kérdező nem jobb és nem is rosszabb egyikünknél se.

Nyugodtan pontozzatok le, legalább tudni fogom, hogy a dolog elevenébe tapintottam.

Kérdező: én azt javaslom, másként tálald otthon a dolgot. Mondd el, hogy kedveled a pasit, jóban vagytok, sokat tanulsz tőle a világról/cégvezetésről/amiben dolgozik. Mondd, hogy sokkal többre tartasz egy ilyen építő jellegű kapcsolatot, amiből sokat kamatoztathatsz később, mint egy buta tiniszerelmet. Mondd, hogy olyan kapcsolati tőkét építesz most, ami később nagyon jól fog jönni. Helyezd a helyzetet más nézőpontba. Perspektíva. Ettől nem biztos, hogy kevésbé fognak elítélni (ez már csak ilyen társadalom), de legalább kicsit megnyugtatja őket.

Mondd el, hogy nem az ő hibájuk, egyáltalán, és kérdezd meg, hogy egészen pontosan miért is rossz az, hogy monogám kapcsolatban élsz egy pasival, aki idősebb nálad, és történetesen hajlandó támogatni? Állítsd be úgy, mint egy párkapcsolatot, mindjárt nem olyan szájízzel néznek a dologra. Ettől még a tény tény marad, csak mennyivel szebb ezzel a csomagolással, ugye.

Nem mondom, hogy amit csinálsz, az jó, de azt se, hogy rossz. Úgy nézem, tisztában vagy a képességeiddel és a lehetőségeiddel, és ki is használod őket. Magaddal kell elszámolnod, mindenki más véleményére magasról kell tenni. Akár az enyémre is.

"Ha talált a kérdező egy 30-as vonzó férfit, aki intelligens, jól keres, jó kapcsolatai vannak és bármit megvehet a szíve hölgyének"...

Hölgyeim!

Fordítva ültök a lovon!

Avagy felébredtek, és bilibe lóg a kezetek!

Majd pont egy fiatal, vonzó és gazdag pasas fog pi*náért pénzt, lakást, meg kocsit adni, amikor le sem tudja vakarni a minduntalan rányomuló nőket.

De csak álmodozzatok tovább...

"igazából ha ő nincs, ma valószínűleg nem élnék ilyen életszínvonalon."

és ha nem élnél ilyen életszínvonalon akkor mi lenne?

egy egyetemista lánynak, nem hiszem hogy szüksége van autóra, meg lakásra. Lakhat kollégiumba, vagy albérletbe, és járhat busszal suliba. Mi ezzel a baj?

Ha azt hiszed hogy a kocsival és lakással, meg puccos ruhákkal leszel teljes értékű ember, szerintem tévedsz.

És ezt miért titkoltad a családod előtt? szerintem azért mert te is érezted hogy valahol nem helyes amit csinálsz. Máskülönben nem titkoltad volna előttük.

Tudod, mindenki szeretne kocsit, és saját lakást, csak valaki ezt saját erőfeszítésből szeretné elérni.

Ismétlen magam, valószínűleg te is érezted hogy nem helyes, azért nem mondtad el a szüleidnek.

Én el vagyok fajulva és kénytelen vagyok buszra ülni és egy idegen ember mellett utazni fél órát. Sőt még diákmunkát is végzek. AKkor szerinted biztos szerencsétlen egy életem van. :D Pedig én jól érzem magam benne.

Nem az a baj, hogy nem tudták anyagilag neked megadni amire szükséged van, hanem hogy nem alakítottak ki egy értékrendet a kisagyadba.

"Úgy nőttem fel, hogy azt hallgattam, hogy majd akkor lesznek drága holmijaim, ha majd megteremtem rá a pénzt. Hát tessék, megtettem."

Én is így nőttem fel. Ezért is mentem egyetemre, egy jó iskolába, egy jó szakra, ami keresett. Ezzel a diplomával pedig nem a mekiben fogok állni a pult mögött.

A tömegközlekedéssel szerintem semmi baj. Szeretek buszozni/metrózni/villamosozni, meg van a maga hangulata. Saját lakásra pedig majd gyűjtök pénzt önerőből.