Miért ilyen a lányom?
Üdvözletem.
A lányom jelenleg 20 éves. Mindig kiváló gyerek volt, már kiskorában is jóval intelligensebben volt, mint a többi gyerek és ez nem egyéni vélemény, hanem szakemberek általi.
Tanulásban is kitűnő volt, fogékony volt minden újra és egyszerűen olyan hamar fogott az agya, hogy én is és a férjem is sokszor le voltunk döbbenve, pedig mindketten orvosok vagyunk.
Aztán egyszer, nem tudjuk mi történt. Nem tudom mi lett az életében és mitől változott meg, de egyszerűen képtelen tanulni már. Ez elég nagy baj nekünk, mert egyetemen van és nem tud a tananyaggal foglalkozni. Ha kérdem mi van vele, akkor csak annyit mond, hogy ő sem tudja, egyszerűen olyan, mintha az agya kikattanna és képtelen a tanulásra összpontosítani.
Elvittük pszichiáterhez és a pszichiáter azt mondta, hogy rendkívül magas az intelligenciája, talán túl magas is, mert az ilyen embereknek mindig gondjuk van az alkalmazkodással.
Sokszor el van a saját világában és nem lehet kimozdítani onnan, nem lehet elérni hozzá...Mit lehet tenni ?
Szerintem pont az a baj, hogy mindig tanult, megolt, de nem tapasztalt. Fogalma sincs az életről, bizonytalan, fél tőle, ami érthető, hisz nem élt még soha.
A tanulás jó dolog, de létezni is kell mellette (eljárkálni ide-oda, barátnőzni, pasizni, bulizni, koncertre, sport, ének, zene...), különben totál becsavarodik az ember.
Én a helyében halasztanék, és abban az évben megpróbálnám kitalálni, mi foglalkoztat, mit szeretnék tanulni (sokszor az is baj, ha olyasmit kell csinálnunk, ami nem érdekel), vagy elvégeznék egy OKJ-t, szakmát, amiben elhelyezkedhetek.
Egyetemre ráér később is menni, ha úgy érzi, ismét van kedve tanulni. Mert most nincs, nagyon nincs, csak miattatok fél otthagyni a sulit.
Valaki írta, hogy nem tanult meg tanulni. Én is csak erre tudok gondolni, mivel hasonló problémával küzdök.
Semmi motivációt nem érzek ahhoz, hogy egy félév alatt annyi anyagot megtanuljak, mint mondjuk gimiben 4 év alatt.
Ott könnyű volt jónak lenni, ha az ember az órákon ott volt és alkalmanként figyelt, a tananyag gyakorlatilag ráragadt.
el van kényesztetve
az iq meg nem magas eddig csak magolásból élt itt már ez nem elég, irasátok be valami szakmai tanfolyamra és húzzon dolgozni
Elviszitek pszichiáterhez mert 20 évesen már kezd elege lenni a tanulásból?
Talán kérdezzétek meg tőle, hogy tényleg azt akarja e csinálni, azzal akar-e majd foglalkozni amivel most vagy van más érdeklődési köre?
20 évesen még bármi lehet belőle, de ha ilyen pszichomókusokkal meg ilyen típusú mentalitással abba az irányba akarjátok őt terelni, hogy ő legyen a szuper gyerek, akkor abba bele fog rokkanni.
Próbáljatok meg neki kollégiumi helyet szerezni, még ha dupla árasat is, egy olyan koliban, ahol szaktársai vannak.
Nekem anno az adott motivációt, hogy más is a könyv fölött görnyed. (Hiszen gimiben, jóformán napi egy órányit tanulva=hf. megkaparása, kis olvasgatás, lett oktv helyezéssel mentességem az egyik felvételi tárgyból)
Fiam ugyanebben a cipőben jár, most két szakot visz egyszerre. Iszonyúan féltem. Pár óra alatt összedob olyan beadandókat, amivel más napokig küzd, aztán vizsgaidőszakban meg napokig a falat bámulja.
Szóval a megoldást nem tudom, csak azt, hogy tényleg van ilyen.
Ha valaki tud még okosságot, írjon, engem is érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!