Eredendően életképtelen vagyok?

Tényleg életképtelen vagy. Nem azért, ahogy a gyerekedet neveled, hanem azért, mert nem tudsz anyádnak nemet mondani.

NEM, nem szögelünk küszöböt.

NEM, nem adok sálat a gyerekre.

NEM, nem megyünk piacra.

Ha nem tetszik neki, ne jöjjön. Anyósom volt hasonló típus. Az első rendezkedésénél kitettem a lakásból. Utána volt egy hónap mosolyszünet,azóta minden rendben. Amíg anyádnak nem tudsz nemet mondani, addig az ő életét éled, és nem a sajátodat.

B+ megérdemled, hagyod hogy kikészítsen...

Anyám ugyanilyen volt mindig, amikor gyerek voltam, és most is ilyen. Nekem a megoldást 400 km távolság jelentette. Évente egyszer találkozunk.

És bár mindig vágytam egy olyan anyára, akivel megérthetem magam, mára elfogadtam, nekem ez nem adatott meg. És igen, én is úgy élem le az életem, hogy anyámnak soha a büdös életben nem tudok megfelelni. Már belenyugodtam.

Vannak ilyen "mérgező" szülők, és nem tudom mi ellenük a megoldás. Nekem apám volt ilyen, én meg túlságosan "jókislány" voltam, hogy elküldjem a fenébe. Párszor ugyan betelt nálam is a pohár és beszóltam neki, de akkor meg magából kivetkőzve üvöltött hogy "takarodj kis takonypóc" (mondanom sem kell már én is 30-as voltam ekkor).

Azóta már meghalt, de szegény anyámat még korábban eltemettem (9 éve).

Néha arra gondolok, mégis jobb lenne velük, mint nélkülük, legalább lenne a lányomnak nagyapja-nagyanyja.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy nem benned van a hiba, kérdező. Sajnos jópár embernek ilyen szülőt dobott a gép...

Helló Kérdező, a 10-es vagyok újra... :).

Nézd, igen, biztos vagyok benne, hogy ha szülnék és anyám házában élnék, akkor mindenbe beleszólna. Ő az a típus, aki egész gyerekkor óta nyomatja, hogy "amíg az én házamban élsz, blabla..."... És ezt már megszoktam, nem idegelem magam, lenyelem, letojom, nem veszekszek vele.

Tudom, hogy sokáig nem fogom bírni és tűrni, és kizártnak tartom, hogy saját családommal anyámmal éljek!!!!!!!!!!!!

Nem is fogok, mert nem fogom megmérgezni anyámmal a leendő férjemet és gyerekeimet.

Ha pedig elköltözök, akkor mindennek vége. Biztos igazad van, hgoy nem fog változni... Oké. De én meg nem fogok neki kulcsot adni a saját lakásomhoz, és csak akkor és annyi időre fogom beengedni, ahogy én azt jónak látom és el tudom viselni. Ha megharagszik, ha nem....

Ha nem tud viselkedni és felfogni, hogy önálló lény vagyok, akkor nem tud érdekelni.

Ha te hagyod mindezt a te anyádnak, akkor bizony ő sohasem fog észbe kapni... legyél kicsit szigorúbb... Ha nem akar teljesen magára maradni öregkorára, akkor majd ő is visszább vesz, hidd el...!