Ha a pszichológust megkérem arra hogy olyan valamit amit még nem mondtam el a szüleimnek ő se mondja el azt betartja?

Az ideírók közül többen is puszta elméletre utalnak, miszerint "nem szólja el magát a pszichológus, mert nem teheti".

Kedves kamasz srác, tudom, 15 évesen még nehéz tudatosodni a szomorú dolgokra, melyek a világra jellemzőek, akár pl a felnőttekre, de meg kel értsd: a felnőttek többsége is többé, vagy kevésbé, de rosszindulatú, önző, felelőtlen ember egy szintig (ki éppen mennyire). A felnőtt is csak egy esendő ember, ki gerincesebb és megbízhatóbb, ki kevésbé! Ezt mindig tartsd szem előtt!

Tehát jól gondold meg, kinek mit mondasz el, főleg bizalmas titkok, kényes kérdések terén!

Hogy mi lenne akkor a megfelelő számodra? Nos, pont az ilyen dilemmák mutatják, hogy az élet a lelki-pszichés.szellemi tanulásról, és döntésekről szól alapvetően -jóval kevésbé arról, amiket évszázadok óta oktatnak az iskolákban(!)-, ezáltal a következményekről és felelősségvállalásról. Tehát alaposan rágd meg, mit döntesz, mielőtt érzékeny dolgok következ(het)nek, és igyekezz felelősséget vállalni döntéseidért, tetteidért.

Nehéz az élet, de ezek velejárói!

Tehát ne bízz a presztízsben! Attól még, hogy pedagógus, vagy politikus, vagy mérnök, vagy orvos, vagy pszichológus, vagy híres-elismert(nek mondott) stb egy személy, attól még nem tudhatod, h mennyire megbízható, vagy nem megbízható!

Sok a felelőtlen orvos, pszichológus! És sorolhatnék rengeteg más szakmát is, melyben dolgozók nem feltétlenül tisztességesek ,gerincesek! Tisztelet a kivételnek!

Nem megijedni kell, hanem óvatosnak , körültekintőnek lenni, mikor mit mondasz, hogyan fogalmazol.

Egy pedagógus.

kedves előző: Ha elmondja a fiú ami a lelkét nyomja, azzal ő is megkönnyebbül. Nem szabad hogy az ember mindent magában tartson, mert akkor a problémái felemésztik. Neki most a pszichológusa az az ember, akivel megoszthatja a gondjait, ezzel is megkönnyíti a lelkét. Szerintem egy pedagógusnak is tisztában kéne lenni azzal, hogy amit elnyomunk, az bizony nem múlik el, hanem tovább emészt minket. Jelen esetben van egy ember az életében, akivel végre őszinte lehet.

Ha Megkéred a pszichológust, szerintem van annyi érzelmi intelligenciája hogy tiszteletben tartja a kérésedet. De szerintem ha nem kérnéd meg is tudná, mi az amit elmondhat, mi az amit nem.

Nem mondja el, nem mondhatja el... ÉS?! Aki szmét az bizony simán beköp.

Én is jártam pszichiáterhez és direkt megkértem, hogy ezt vagy azt ne említse már meg. Mire hazaértem a kezelésről állt a bál, mert FELHÍVTA mostohaanyámat, hogy mit mondtam.

Na, az volt az első és az utolsó, hogy odamentem.

Viszont a következő doki teljesen korrekt és bizalmas volt.

Amit írtál, hogy "csesztetnek" téged az osztálytársaid az komoly probléma. Ne szégyelld a szüleid előtt, mert ők tudnak téged megvédeni ha szükség adódik rá. Persze csak úgy, ha nem kisgyerekként kezelve téged oldják meg, hanem ha lépni kell akkor rájuk tudj számítani. Addig jó ha a háttérből támogatnak.

Lehet hogy jó ötlet lenne egy suliváltás? Amikor az osztálytársak kicsinálnak egy olyan tagot akik ők gyengének látnak vagy sebezhetőnek az egy nagyon ocsmány közös tett. A sok hallgató, és magát meghúzó ,de az erősebbekhez csapódók a legnagyobb bűnösök ebben a játszmában.

Ne engedd hogy ez tovább történjen veled. Jogod van normális kamasz évekhez és iskolaévekhez.

Vagy menj át másik suliba, vagy borítsd itt a bilit, de úgy hogy megbánják hogy egy emberre ennyien rászálltak.

14-es:

Vajon tudsz megfelelően szöveget értelmezni? Csak kérdem. Idézem, mit reagáltál rám:

"kedves előző: Ha elmondja a fiú ami a lelkét nyomja, azzal ő is megkönnyebbül. Nem szabad hogy az ember mindent magában tartson, mert akkor a problémái felemésztik. Neki most a pszichológusa az az ember, akivel megoszthatja a gondjait, ezzel is megkönnyíti a lelkét. Szerintem egy pedagógusnak is tisztában kéne lenni azzal, hogy amit elnyomunk, az bizony nem múlik el, hanem tovább emészt minket. Jelen esetben van egy ember az életében, akivel végre őszinte lehet.

Ha Megkéred a pszichológust, szerintem van annyi érzelmi intelligenciája hogy tiszteletben tartja a kérésedet. De szerintem ha nem kérnéd meg is tudná, mi az amit elmondhat, mi az amit nem."

Egy: a soraimból, melyre reagáltál, egy szóval se utaltam arra, hogy az elfojtás hasznos lenne bárkinek is.

Kettő: ezt is írod:

"a pszichológusa az az ember, akivel megoszthatja a gondjait[...]akivel végre őszinte lehet[...]Ha Megkéred a pszichológust, szerintem van annyi érzelmi intelligenciája hogy tiszteletben tartja a kérésedet."

Erre azt a kérdést teszel fel neked, 14-es: ennyire ismered a pszichológusát?

Ha felnőtt ember vagy, egyrészt tudni kell szöveget értelmezni, és nem mögé képzelni olyat, amire semmiféle jel nem utal, valamint a naivitást illik kinőni. Nem rosszból mondom neked.

Tudod te, mennyit ronthat az amúgy nehéz helyzetén a bajban levőnek, ha még az addigi baján felül történetesen elárulja őt, akiben megbízik és megosztja vele komoly problémáját? Nem kívánom neked...

Nyilván az életben muszáj olykor kockáztatni, főleg, ha kevés a választási lehetőség. Én viszont arról is írtam, hogy JÓL MEG KELL GONDOLNI, KIRE bízza magát az ember. És ez nem prezstízsen múlik, hogy tanár, vagy orvos, vagy szülő, vagy pszichológus. Bár utóbbiak között olyanra is lehet akadni, aki kompetensen segíteni is tud, és esetleg nagyobb rálátása is lehet az adott problémára, mint egy laikusnak.

AZONBAN AZ,H KI MENNYIRE MEGBÍZHATÓ, EGY MÁS KÉRDÉS!!

Tehát ennyi erővel van, hogy egy laikus, nem pszichológus barátban jobban megbízhat az ember, a problémája ecsetelése vonatkozásában. A szakember lutri a mai világban: dupla, vagy semmi: ha nem megbízható, akkor nagy bukta, kockázat, holott esélyesebb megbízható barátot találni, mint megbízható idegent; ugyanakkor ha bejön, ha nyerő a pszichológus olyan szempontból is ,h megbízható, akkor dupla nyereség, mert esélyesen szakszerű segítséget is tud nyújtani.

Kérdem én: melyik a jobb, főleg nehéz, kényes kérdések esetén: a lutri (kockáztatás, a dupla, vagy semmi), avagy a biztosabb, de valszeg kisebb nyereség...? Nekem meg van a magam válasza erre. És neked?

A kedves kérdező is talán óvatosabb lesz soraim hatására, ezért osztottam meg itt meglátásaimat.

Bár sose volt szükségem pszichológusra, és sose jártam ilyennél mint páciens, sem pszichiáternél, ismeretségi körömben azonban van, mivel pedagógus vagyok, és meglehetősen rossz tapasztalatom van emberileg némelyikről.

Mint utaltam rá: nem mind olyan. A pszichológus is ember, van köztük rendes ember és megbízhatatlan is, különböző fokozatban.

Kedves kérdező, a te döntésed, kiben bízol egyébként. Mindenesetre szurkolok neked, h megoldódjon a problémád. A legbiztosabb módszer erre, ha rám hallgatsz: ha a "papírnak mondod el": szabadítsd fel a tudatalattidban, és a tudatodban levő fájdalmakat, pl versírás, vagy regényírás formájában.

A műalkotás készítése a legmegbízhatóbb pszichológusok a világon, ugyanakkor hatékony is. Bár hatékonyság terén egy szakember is adhat pluszt - amennyiben a lutrit választod. Sok szakembernek csak a strigula kell, amely állami támogatást jelent számára; ha nem magán pszichomókus - mivel akkor értelemszerűen közvetlen anyagi haszon számára, és sok pszichológusnak sajnos ez a lényeg, az ambíciói mellett, és nem a saját önismerete és önfejlesztése, sem a valódi segítségnyújtás; tisztelet a kivételnek.

Bocsesz , ha valamit elírtam, de most nincs időm átolvasni.

Tudom hogy a szüleid előtt gáz is lenne.

Ide azért leírhatnád, teljesen névtelenül írhatsz.

Hasonló korúak vagyunk, szerintem tudnék neked segíteni.

Tényleg érdekelne részletesen a problémád.