Ciki, ha 28 évesen a szüleimmel élek?

Hát ha téged akarna felszedni, nyilván semmilyen, mert téged ezek szerint nem érdekel különösebben, hol lakik és kivel.

Ha engem akarna felszedni, akkor lehetne hátrány is (háttérismeretek tekintetében nem biztos. Ezek nélkül csak nagy általánosságról tudok beszélni.) A kérdezőt nem érinti, mert ő ha jól emlékszem, épp gyűjt lakásra.

Hogy ha azt hallom, hogy egy önálló, dolgozó, munka és cselekvőképes felnőtt, aki nem tanul, a szülei nem betegek, nem szorulnak ellátásra, nem pénzt gyűjt az önállósodásra, és az illető pusztán kényelmi szempontból lakik otthon, akkor számomra az igenis hátrány. De legalábbis alaposan elgondolkozom, hogy fejben mennyire érett az illető, hogy még nem sikerült leválnia.

Az, hogy mennyit segít otthon? Kérlek! Egy tinédzser is segít otthon, mert ott lakik, bassz*s. Ez nem erény, hanem természetes dolog. Ha sajátja lenne, azt takarítaná, ha albérlete, akkor azt.

És egy "idegen" ember a társalbérletben nem fogja megkérdezni tőle, hogy hová megy, és mikor jön, mert pont lesz*rja, mit csinál a másik, amíg egymást nem zavarják. Míg otthon a szülő természetes módon érdeklődik, merre kajtat a kölök, akkor is, ha a kölök 30 éves múlt. Ami nem baj, de engem speciel már 20 évesen is zavart, pedig akkor már bőven csak hétvégente jártam haza. Mint említettem, a társalbérlet sem teljes önállóság, de már egy lépés afelé. Látom rajta, hogy le akar válnia szülőkről, hogy építgeti a maga kis életét, szokásait. Próbálkozik, csak anyagilag még nem teheti meg, de érzelmileg már vágyik az önállóságra.

Nekem önállótlanságot sugall az, ha valaki ennyi idősen otthon lakik. Sajnálom, ez van. Nem kell ugyanúgy gondolkodnunk, de fogadd el, hogy én így vélem. Te nem, ez sem baj. Nem vagyunk egyformák. :)

Pont Ennyi idős vagyok, csak nő. Szerintem is ciki, méginkább kényelmetlen otthon élni. Én azért költöztem haza két éve, mert:

-maximálisan meg tudom érteni azt, aki írta, nem jó üres lakásba hazatérni, emiatt tuti társbérletben élnék, valamint, mivel jó a kapcsolatom a szüleimmel, másnaponta tuti hazajárnék.

-egy eléggé lehetőség hijján lévő megyében lakunk, ahol csak édesapám tudott munkát találni, tulképpen ő tartja el a családot tíz éve. Én két és fél éve dolgozok, a fizetésemből kb annyit adok haza, mintha albiban lennék, plusz beszállok a nagyobb kiadásokba 50-100 ezer forinttal, ha elromlik pl vmi. Most a kazánnal történt vmi, nagyon gáz, mert az Ugye még nagyobb összeg.

Valamennyit így is tudok félrerakni, de ismerem magam, kb. Ennyit így is adnék haza, mert szarul élünk, így is ki kell számolni mindent, hogy jusson alapvető dolgokra, de mióta otthon vagyok, több lehetősége van a családomnak, beirattam pl anyukámat egy tanfolyamra, ami költséges, most tesómat próbálom rávenni egyre, de sajna ő pont olyan, hogy kb. kiszolgálják otthon, sose dolgozott, volt önálló, neki így kényelmes, még ha duzzog is, hogy milyen szegények vagyunk, és nem kaphat meg sokmindent.

-így mint írtam, marad annyi pénzem n hogy félre tudjak rakni, és gyűjtögetni, lehet, hogy önzőnek hangzik, de nem fogom az összes pénzem beadni a közösbe-jól keresek-csak azért, hogy még könnyebb legyen otthon. Szeretnék elköltözni, majd a páromhoz, és akármennyire is jó a kapcsolatom a szüleimmal, cikinek érzem otthon lakni, ráadásul hét évet laktam külön tőlük suli miatt, úgyhogy tudom, milyen jó volt akkor szabadon, Függetlenül élni, de ez van most.

szal élethelyzetből kell kiindulni

Én 25 éves vagyok és még itthon lakom, de azért mert tanulok. Habár diákmunkát mindig vállalok, amikor van rá lehetőségem és időm, de nem látom értelmét, hogy a belvárosban béreljek egy albérletet, mert az értelmetlen hülyeség. Ha már van állandó, fix állásom, akkor igen, szeretnék elköltözni. Amúgy egyáltalán nem ciki, csak a mai modern világban a társadalom és a média szerint ez az, és már mindenki egyformán gondolkozik és befolyásolt lesz általa.

Ha beszállsz a költségekbe és a háztartási munkákban is segítesz, akkor nincs ezzel semmi probléma. Én is ezt csinálom. :)