Tényleg szégyellnem kellene, hogy én még otthon lakok a szüleimmel 22 évesen?

Én 25 vagyok és még itthon lakom, addig míg nem lesz komoly párom nem is költözöm... egyedül egy albérletbe, ahol a kutya nem szól hozzám nap végén?! Kösz nem! Szülőkkel jól kijövök. Inkább félreteszem az albérlet árát, jó fog az jönni később.

Amúgy én is megkapom ezt, az elején zavart, mostanában már egy jót mosolygok rajta. Én életem, úgy és ott élem ahol szeretném. Jelenleg jól érzem magam itthon, és nem szeretnék albérletbe költözni. Majd 1x annak is eljön az ideje, bár lehet nem, mert családi házban vagyunk, és kis átalakítással simán társasházzá lehetne alakítani.

Nincs benne igazság! aki akar menjen külön, aki meg nem akar vagy nem tud, az maradjon. Nehogy más más mondja meg, hogy mit csináljak, és mire költsem a kevéske pénzemet.

Szerintem amíg nincs olyan komoly párkapcsolatod, hogy összeköltözzetek, nyugodtan maradj a szüleiddel, főleg ha velük jól kijössz. Az albérlet árát meg rakd félre, jól fog jönni később. :)

22/L

Nem szégyen, de furcsa. Sajnos vagy nem sajnos ez a 21. században teljesen általános társadalmi jelenség.

Én nagyon látom a hátrányait, például egy barátnőm most fog férjhez menni egy olyan pasihoz, akit nem különösebben szeret - csak rádöbbent, hogy az anyukája, akivel él, betegeskedik, és ha meghalna, akkor ő egyedül marad. Saját maga mondta, hogy egyszerűen fél - fél az ismeretlentől.

Nem azt mondom, hogy ez az általános, de számomra nagyon érzékletesen mutatja, mennyit számít, ha az embernek fogalma sincs, milyen az, amikor saját magának kell megoldania a saját életét.