Meddig lehet hagyni, hogy egy anya számon kérjen, elvárjon dolgokat a gyerekeitől? Lehet-e egy anya irigy a gyerekére? Vagy olyan világot élünk, amikor normális dolog a viszály?

36 éves vagyok,házas,két fiam van(4-7).Jól megvagyunk,nincs okom panaszra(anyagiak),de teszünk is ezért,nem is keveset!!!Az én ágamon szinte mindenkivel megromlott a viszonyunk,talán mert többet teszünk a sikerért,es irigyek az eredményekre-amit persze be nem vallanak!!Van önkritikám,sokszor nézek magamba,bennem is van hiba.Sokszor tettem félre a sérelmeimet,kezdeményeztem a családi békét.....de meddig tehetem meg ÉN tegyek lépéseket feléjük(holott én vagyok a rossz ember,én csinálok rosszul mindent:gyereknevelés,életvitel,stb).Anyám számonkér,réges-régi hibáimat veri a fejemhez,hol az öcsémhez(33,szintem dolgos családos ember)-hol hozzám húz.Közben(utólag jövök rá)egymásnak fikáz minket,nem is nagyon beszélünk már,holott együtt edzettük(karate)tizenéveket,kidobóskodtunk..egymás seggét védtük.Apám meghalt 4 éve,és nem értem anyámat,mert ha nem a saját családjában keresi az örömöt,akkor hol?Őzvegyként egyre strammabb,ki van virulva,pedig jól éltek apámmal.Nem nagyon tudok már ragaszkodni anyámér,mert kezdek belefáradni a neki történő megfelelésbe,holott van kivel törődnöm.De mindig elgondolkodok azon,mit tettem ÉN,hogy eddig jutottunk.Vessetek rám követ,bocsánat a sok infóért,de itt talán olyanok is írnak,akik hasonló helyzetben vannak.Max elküldötök a fenébe?Kérdésem fent.