17 éves lányom terhes lett, mit tegyek?
Kedves #160 - NINCS. Egyfelől a gyerek nem árucikk, másfelől tudod, ilyen kérdéseknél a magzatvédő frakció mindig eldarálja, hogy egy abortusztól hogy megnyomorodik az egész életére, a karrierista-frakció meg mindig eldarálja, hogy egy szüléssel hogy tönkreteszi az életét, és akkor a másik tábor ilyen vallásháborúsan kötelességszerűen szállítja az ellenpéldát, hogy "bezzeg az én unokaöcsém barátnője"... tipikus vallásháború - na ezekkel szemben a valóság meg leginkább is az, hogy az embernek általában az teszi tönkre bármiféle komoly, hosszútávú szituban az életét, ha a szabad akaratától eltérő döntést, életmódot, értékrendet kényszerítenek rá... (messze nem csak a terhességre-gyerekvállalásra igaz, én sem bocsájtok meg a saját szüleimnek egyetlen egy "majd ha felnősz, majd hálás leszel" körítéssel előadott egyetlen értékrendi kényszert se)
A környezetnek a SAJÁT cselekvésébe, hozzáállásába van beleszólása, mit tudom én, senki sem köteles az unokáját eltartani, vagy felette gyámságot vállalni, ha nem akar - ezzel kapcsolatban csak azt tartom fontosnak, hogy az illető előre szóljon, hogy a terhes nő ennek tükrében tudjon dönteni.
(az "amíg az én kenyeremet eszed" c. mondatot amúgy is okádéknak tartom, bárki mondja bárkinek)
Ja, és persze azt is sejtem, hogy ez az anyucikáknak kevéssé fog tetszeni - sebaj, nekem meg az nem tetszik, amit ilyen kérdésben a "csak jót akaró" anyucikák egy jó része művel, ha a magzatvédős, ha a karrierista frakció... érdekes módon az apák hozzáállása az első sokk után ÁLTALÁBAN sokkal normálisabb szokott lenni, sokkal kevésbé akarnak bármi áron "csak jót akarni..."
Emlékszem, itt is volt valaha, amikor egy apa tett fel ilyen témában egy tök hasonló kérdést, hogy estek neki az anyucik győzködni, hogy "nem lehet ilyen nyugodt mert neki azt kellene akarni, hogy"...
Szóval a Kérdező számára még mindig azt tudom tanácsolni, hogy mondja el a lányának a saját véleményét, mondja el, hogy ő miben tud és hajlandó segíteni az egyik-másik-harmadik döntés esetén, aztán NE TEGYEN SEMMIT, iszogasson macskagyökér-teát és várjon türelemmel, amíg a lánya meg a párja eldöntik, amit el kell dönteniük - tudom, hogy nehéz, de ezzel teszi biztosan a legkevesebb kárt.
egyébként én nem értem az olyan nagymamát, aki a lányának ne biztosítana fedelet, stb. egy nem várt terhesség kapcsán.
szerintem az élet többről kellene, hogy szóljon, mint a saját kényelmünk keresése. mármint jó esetben.
Először is köszönöm, a sok választ és saját történetet melyet megosztottatok velem. Köszönöm a sok privát üzenetet, melyek mind-mind nagyon tapintatos és együttérzőek voltak. (Azért zárójelben elmondanám, hogy a legtöbb úgy kezdődött h ki sem merik a közös felületre irni, mert úgyis lehúzná/letolná miatta egyes hozzászóló. - ezen szerintem egyeseknek érdemes lenne elgondolkodni, hogy mennyire gázolnak bele mások életébe, lelkivilágába. De ez most csak zárójeles) Elnézést, de az utóbbi bejelentkezésem óta nem volt időm átlapozni a bejegyzéseket, és most sincs több...
Szóval. Nagyon sokat beszélgettünk a lányommal, a barátjával. A fiú szüleivel is. Akik nagyon támogatóak, de végső soron ránk háritják a döntés súlyát. Kislányommal úgy döntöttünk, hogy nem tartjuk meg. A kisebbik rosszat választottam. Igen én. Mert a gyerekem teljesen bele volt már zavarodva, hogy mi legyen. Világ életében az emberi élet értékességére neveltük. Hangsúlyozom nem abortuszellenességre, hanem az élet értékességére. Valahol úgy érzem ennek akart ő megfelelni. Én dobtam fel végül, hogy szakitsuk meg a terhességet. Mire ő átölelt és nagyon sirt, s azt a kérdést tette fel, h ugye nem lesz ő ettől rossz ember. A véleményem az, hogy nem. Az élet megy tovább. Az biztos, hogy én is egy-két dolgot másként fogok csinálni a történtek után.
Kérdező (#165) nyugodj meg, ezzel nem te döntöttél, csak elfogadható mértékben támogattad a döntésben, elmondva, hogy ebben a helyzetben te ezt tartod jobb alternatívának. És ez rendben is van.
Amikor néhányan kihangsúlyozzuk, hogy nem a szülőé a döntés, az a "márpedigénaztmondtamhogy... mertamígazénkenyeremetzabálod" eléggé el nem ítélhető szülői magatartásra vonatkozik, nem arra, ha a szülő is elmondja a saját álláspontját.
Reméljük, a lehető legkevesebb problémával túljuttok ezen az időszakon.
Örülök, hogy megosztottad velünk.
Ami sztintem nagyon nagyon példaértékű édesanyaként,mhogy tudtad elfogadni azt, hogy a megszakítás is lehet a kisebb rossz megoldás annak ellenére, hogy nem értesz egyet ezzel.
Szerintem becsülendő.
Kitartást, kívanok, és támogasd a lanyodat, szüksége leszbrá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!