17 éves lányom terhes lett, mit tegyek?

Tanultam, képzeld el...

Ettől függetlenül keményen lebeszélném a tizenéves lányomat a gyerekszülésről. Sőt, ronda ember vagyok, de mit tegyek? nem vállalnám a zunokát....

Ha fel akarja nevelni, tegye azt, de ne az ém hátamon.

Én felneveltem egy gyereket, sosem kívántam többet.

Van olyan ismerősöm, aki 16 évesen szült és (ez nem minden esetben van így) nem szeri a gyerekét, aki mára már önállóan dolgozó nő, mert azzal vádolgatja, hogy tönkretette a gyerekkorát. Nincs meg köztük az az igazi anya lánya kapcsolat.

Persze ha te biztosítod neki a gyermekre való vigyázást, akkor ilyen nem fordulhat elő.

Olyan ismerősöm is van, aki 19 évesen esett teherbe, de kénytelen volt elvetetni, mert nem tudott volna tanulni tovább. Ez az illető később 25 éves korától 3 gyönyörű lánynak adott életet, a legkisebbik még most járja az ovit. :)

Nem bánta meg, jobb hogy akkor nem kellett ilyennel törődnie.

Azt mondanám, hogyha minden megvan ahhoz, hogy a gyermek szeretetben, boldogan éljen úgy hogy foglalkozva van vele, ismeri az anyját és az apuka is szívből szeretné és az ő szülei is támogatják, akkor ha így akarja meg lehet tartani.

Ha viszont valami hiányzik és kaparja a tudat, hogy gyerek, neki nem kell gyerek, meg fog könnyebbülni, ha abortuszra megy. Persze megviseli, de utána minden mint régen.

Viszont amikor 9-be mentem gimibe és vettem át a könyveket, akkor ott volt egy 12-es lány aki terhes volt (ő is a könyvekért jött) és szinte ragyogott. Boldog volt, sőt a ballagásáig meg is szült és az érettségit is letette.

Vannak példák és ellenpéldák, a ti esetetekben nem tudom mi a legjobb, de úgy kell dönteni, ami hozzátok a legközelebb áll.

Az is benne van viszont, hogy abortusz után lehet már nem lehet több gyermeke, mert ilyen is előfordult, de az esetek kb 1%-ában. Utána bánhatja. De ezt zárjuk ki, megfelelő szakember ezekhez biztos ért.

Én 18 vagyok, nagy lelki fájdalom lenne egy abortusz, de ha most egy gyerek a nyakamba csökkenne teljesen megváltoznék tőle, nem lennék ugyanaz, depresszióba is esnék, annyira nem akarom még.

Tanácstalan vagyok. A legtöbb amit tehetsz, hogy támogatod, (mert volt egy hasonló eset, ahol az anyuka elküldte a lányát, mert nem arra nevelte, hogy gyereket csináljon fiatalon, őt ne égesse) szereted körülvizsgálódsz még egy kicsit, orvost is meglátogattok és utána az apai részről is közösen döntötök.

Nem osztogattam tanácsot, csak leírtam, én mit tennék.

Amúgy a kérdésfeltevő mintha tanácsot kért volna...."mittegyek" ez szerinted mi?

#152, tudod, csak az a baj, hogy ilyen szitukban szerintem a fő ellenség a proaktív anyuka, aki mindenáron elemi kötelességének érzi, hogy a saját (akármilyen) álláspontját szugerálja a lányába, azzal a szent meggyőződéssel, hogy ezzel tesz jót.

Amikor anyós lánya terhes lett 17,5 évesen (igen, a párom, tőlem, tizensok évvel ezelőtt:)), soha el nem múló hálával gondolok rá, hogy mintegy evidenciaként kezelte, hogy ebben a kérdésben nekünk kell döntéseket hozni, és meg sem próbált befolyásolni egyikünket se, semmilyen irányba se... ott volt mellettünk, de nem szólt bele a döntésbe. Ebben etalon - bizony, az anyós:) - valahogy így kellene...

(nem is tudom, mi lett volna, ha egy ilyen kérdező-féle "jajj, miért engedtem, jajj, a lányom megnyomorodik, jajj picike lélek"-féle anyukával hoz össze a sors... bár vannak sejtéseim, pl. leordítottam volna a fejét, hogy térjen már a józan eszéhez és ne ajvékoljon még ő is - és pláne ne nyomjon semerre meg ne aktívkodjon...)

Na, csak hogy legyen egy álláspont a pár szemszögéből is:)