Amíg az átlagom jó, addig azt csinálok, amit akarok. Ez miért baj?

Ez azt jelenti, hogyha pl. hétköznap hívnak egy egyetemista buliba, vagy csak úgy elmegyek a barátaimmal valahová, akkor a szüleim nem szólnak semmit.

15 éves korom óta addig vagyok elengedve, ameddig szeretnék lenni, a 9. utáni nyáron elengedtek fesztiválokra is.

Ezt ki is használom, mert általában minden délután és este megyek valahová, leginkább hajnalban alszom el.

A hiányzásokkal is ez van, amíg nem lépem át a 250 órát, nem piszkálnak.

Amúgy jó a kapcsolatom velük, de nem mindent beszélünk meg. Viszont néhányan ezért furcsán néznek ránk, meg felelőtlennek tartják a családomat.

Nem értem, miért. Van egy nővérem, aki jelenleg külföldön tanul (egyetemista) és egy bátyám, aki egy neves cégnél van vezető pozícióban. Szóval nem hiszem, hogy annyira jellemző lenne a családunkra az elkallódás.

Jók a jegyeim, így az amúgy elég erős gimnáziumban nincs rám panasz.

De miért furcsa az másoknak, hogy nem rabként tartanak a szüleim?

Ez tényleg rossz lenne?

(11.-es vagyok, 16 éves)