Mi ez a duma mindenkitől, hogy majd elkéri a gyerekének a fizetése egy részét és gyűjti, majd később odaadja neki?

Tök mindegy, hogy elbulizza vagy sem, hogy tesz-e félre vagy nem.

Ezektől függetlenül tök jó dolog, hogy kapsz egy nagyobb összeget, amire egyáltalán nem is számítottál.

Én örültem volna neki, és azzal sem lett volna semmi bajom, ha az én hozzájárulásomból spórolgatták volna össze.

Nem értem, miért nem lehet örülni annak, ha kap valamit az ember. Szerencsés! Sokaknak nincs rá lehetőségük, hogy anyagilag is segítsék a gyereküket.

Annyira gáz, hogy vannak, akik nem képesek örülni semminek sem, és mindenben a rosszat keresik, hogyan hogyan lehetne belekötni.

Nekem nem kellett soha hazaadnom, anyukám majdnem négyszer annyit keresett, mint én kezdőként.

De ez az elteszem neki is furcsa. Akkor sem szokja meg a gyerek, hogy felelősen költsön, első pár ilyen után várni fogja, hogy anyuka fizessen.

Szerintem, ha úgy csinálja a szülő, hogy 10-20 ezret elkér, mondván a rezsire és kajára (ami nem egy nagy összeg, albérletben mennyivel többe fájna mindez?), és ezt végül is nem fekteti a háztartásba, hanem félrerakja, akkor is úgy gondolod, hogy a gyerek pénzét veszi el, meg adja vissza?

Gondold már végig: ingyen lakik, ingyen kajál, ez mind a szülő ajándéka a gyerek felé évekig. És nem a gyerek és kamaszkorról beszélek, ahol természetes, hogy ellátom a gyerekem, hanem ha már felnőtt, kereső ember, de otthon lakik.

Mit szólnál akkor, ha a szülő kiszámlázná mindazt, amit addig költ rá, miután elvileg a gyereke önellátó ember?