Anya miért beszélt így? Unja, vagy igaza van? Csúnya kiskacsából hattyú.

Régen mondhatni én voltam a "rút kiskacsa", de megváltozott a külsőm az utóbbi másfél évben, hála a mozgásnak, fogyókúráknak és az egyik legjobb szépségszalonnak, plusz ugye az új ruhatáramnak. Viszont a viselkedésem annyira nem, így még mindig önbizalom hiányos vagyok.

Ma jöttem haza Pestre és csütörtökön találkozom a régi osztálytársaimmal, barátaimmal hosszú idő után először. És közöttük van az a srác, akiért évek óta oda vagyok, csak gondolom a régi kinézetem miatt sosem akart semmit. Szóval izgulok, hogy leesik-e az álla, ha élőben lát, nem csak Snapchaten, Instagramon, Facebookon, stb. Ezért kicsit feszült vagyok... 1 éve nem rágom a körmömet, de tegnap unalmamba az összesről leszedtem a gél lakkot, olyan kajákat ettem, amiket amúgy kerülök (gyorskaja) és vagy 20 ruha összeállítást felpróbáltam, közbe anyát nem engedtem ki a gardróbomból egész délután. Ezért ő is feszült volt, mert mindenen felkaptam a vizet és mondta, hogy ettől a találkozástól ne várjak semmit, ha eddig nem kellettem neki, ezek után sem fogok. Ez baromi rosszul esett, mert a srác motivált az egész folyamat alatt, megakartam neki mutatni, hogy ilyen is tudok lenni és nem volt nap szerintem, hogy ne beszéltem volna róla anyának. Szóval nagyon is tudja, mit érzek. Utána bocsánatot kért, hogy nem így értette, meg nem gondolta komolyan és lenyűgözöm majd, de azóta ezen rágódom.