Milyen egy normális család?

Érdekes, h mennyivel ritkábban látni olyat, h egy felnőtt ember egy másik felnőttet üt meg vmiért, amiért a gyereket is simán megütné. Én azt mondom, h aki gyereket üt meg, az egy undorító, gyáva, primitív ember.

Tudni kell olyan kapcsolatot kialakítani a gyerekkel, h felnézzen rád, megbízzon benned és akkor szóval, vagy akár egy nézéssel is lehet fegyelmezni.

A gyerekem még csecsemő, így nem igazán tud "rosszat" csinálni, tehát egyelőre a büntetés nincs terítéken. Maximum hajhúzásnál mondogatjuk neki szigorú arccal, hogy ezt nem szabad, fáj.

Egyetlen esetet tudok elképzelni, amikor megütném: ha vakmerően, hirtelen közvetlen életveszélybe sodorja magát. Akkor is amiatt, mert egyszerűen traumatizálná a pofon, amit összekötne az adott helyzettel. Remélem nem lesz ilyen temperamentumú és nem lesz rá szükség soha. De ha mondjuk kitépné magát a kezemből az utcán és max sebességgel berohanna az autók közé, akkor a járda szélén utánavetődve lehet, hogy menne egy pofon.

Ha ettől egy zsigeri rettegés alakul ki az útra rohanástól, akkor az jó.

DE! Ha életében csak 1-2 ilyen alkalom van, akkor aszerint is fogja súlyozni.

Anyám többször, rendeszeresen megütött (mondjuk mikor már felnőtt ovltam, utólag bocsánatot kért és elismerte, hogy a munkahelyi feszültséget vezette le rajtam), nem igazán tudtam tisztelni.

Apám egyetlen egyszer ütött meg, bár akkor a fal adta a másikat: kamaszkoromban beszóltam neki valamit. Semmilyen lelki nyoma nem maradt, de a mai napig emlékszem rá, mert soha máskor nem történt ilyen. Nem is szóltam be többet, annyira meglepődtem a reakción :)

Emiatt is gondolom, hogy 1, max 2 pofon fér bele a gyerekkorba. Az törést nem okoz, de annyira kiemelkedik a megszokott történésekből, hogy bevésődik a szituáció is. Az optimális persze az lenne, ha egy pofonra se lenne szükség, remélem így is lesz a következő 18 évben :)

Akik azt írjak, hogy gyereket soha nem ütünk meg, azok felneveltek már legalább 1 gyereket? Ismerik azt, amikor 100x kéred szépen a gyerekedet, és semmi!!?? Amikor erélyesen rászólsz, és utána is próbálkozik, mert nincs következménye? Láttátok már manapság pofátlan kamaszt, aki a képetekbe röhög a jogaival...., szóval van az a helyzet, amikor pofán kell vágni, hogy tudja, hol a helye, nem királynak született, és igenis akár mennyire nem szeretné meg kell csinálnia, amit a szülei mondanak... De pici korban is próbálkoznak feszegetni a határokat, mondhatod te, hogy ezt vagy azt nem kapsz..., nem érdekli, és ez már 3 éves korban megmutatkozik.

Nem a konnektor miatt, onnan el kell hozni, gyerekzárat kell belerakni. A parkolóban fogni kell a kezét..., nem ezek az esetek azok..., hanem amikor hülyének néz, nem fogad szót, hiába kéred szépen, csúnyán. Na akkor kell megmutatni, ki a főnök, mert különben egy-kettőre ő lesz az, és 16 éves korában már csak sóhajtozol, hogy "hol rontottam el"!

Az egyik előző hozzászóló írta, hogy kamasz korában bunkó módon beszélt az édesapjával, és kapott egy nagy sallert, az apától, többet nem jutott eszébe tiszteletlenül beszélni, és különösebb sérülést sem okozott neki, mert tudta, hogy megérdemelte. Nem minden héten kapott, hanem amikor megérdemelte, és ezzel nincs is semmi baj!

Normális családot, talán az fogalmazta meg jól, aki azt írta, hogy egy pár, esetleg gyerek, és mindenki jól érzi benne magát.