Milyen egy normális család?

A verés a nevelés olyan formája, ami azonnali eredményt hoz, de hosszútávon csak kárt okoz. A lusta szülő fegyvere, aki ahelyett, hogy a gyereknek elmagyarázná hogy miért is volt rossz amit tett, rövidre zárja a dolgot egy pofonnal. Mi marad meg a gyerekben? "Valamit csináltam ami miatt megpofoztak, de nem magyarázták el hogy miért volt rossz az a dolog. Mérges vagyok a pofon miatt, mert úgy érzem nem volt igazságos." Ez a düh felhalmozódik a gyerekben, ami a felnőtt életében különböző módokon jön elő: átlag feletti félelem, szorongás, agresszió.

Szerintem a gyereket következetesen kell büntetni ha rosszat csinált, de minden esetben el kell mondani neki, miért kapta a büntetést. A büntetésnek nem szabad elmaradnia, és nem szabad olyannal büntetni amit úgysem teszünk meg. A következetesség fontos, mert ha az nem teljesül, akkor a gyerek könnyen kijátssza majd a szülőket. Végül pedig nem szabad elfelejteni a jutalmazást sem, hiszen nem csak büntetés meg rossz létezik, hanem jutalmazás is a jóért.

Verést is lehet úgy adni, hogy az ember elmagyarázza, hogy a gyerek miért kapta. Persze nem ez a legjobb módszer, de sok esetben hasznos lehet.

Például amikor a kisgyerek éppen a konnektor felé nyúl a villával, nem hinném, hogy sok szülő kezdi el szépen magyarázni neki, hogy mi a helyzet, mert mire a végére ér, a gyerek ötször belenyúlt az áramba. A szülő reflexből fog a gyerek kezére csapni - a gyerek saját érdekében. Megkockáztatom még az se tragikus, ha a kisgyerek még nem érti, mi a gond, csak azt tudja, hogy a konnektorba nem nyúlunk, mert akkor anya a kezemre csap. Majd később megtanulja.

A normális család ott kezdődik, hogy van benne egy anya meg egy apa (ill. nő+férfi, ha még nincs gyerekük), és ők ketten szeretik és tisztelik egymást, jól kijönnek és a nézeteltéréseiket meg tudják beszélni, tudnak kompromisszumokat kötni, ha az kell. Ha ez megvan, akkor az egy nyugis család, jó példa a gyerekeknek, a gyerekek ilyen környezetben jól érzik magukat. Az egymást szerető szülők, ha sokat dolgoznak is, általában képesek időt és energiát fordítani a gyerekükre. (Merthogy aki folyton a férjével vagy feleségével veszekedik, harcol, vagy el is válik és azután szidja a másikat, az saját magával van elfoglalva és nem képes a gyereke lelkivilágára koncentrálni...)

Szóval a normális a fenti..., ha apa+anya veszekednek folyton, vagy már elváltak, az nem normális.

Aztán... Persze a példamutató pár gyerekei is kamaszodnak, stb, ezt valahogy túl kell élni, a szülőnek is megértőnek kell lennie, meg a gyereknek sem szabad minden hülyeséget megtennie. De ezt veréssel nem lehet szabályozni, mert ahogy írták előttem, hosszútávon kárt okoz. Szerintem rövid távon is. Hisz az sem megoldás, hogy egy-két-pár napot bőg a gyerek, mert nem engedték el valahova és pofont is kapott... Ez a gyerek aztán szépen gyűjti ezeket magában, és ha felnő lelép otthonról, amint tud, aztán jajjgathat a drága szülő, ha a gyerek nem gondoskodik róla idős korában...

"Akkor is, ha fáj..." Hát épeszű gyerek az emberi szóból is ért. Nem épeszűnél meg nem sokra mennek a veréssel...

nevelés szempontjából az a jó, ha a szülő(k) következetesen nevelik a gyereket. kb mint a kutyákat. ha "jól" viselkedik megjutalmazzák(akár egy kis csoki, vagy bármi más), ha valami rosszat csinál akkor megbüntetni(pl megvonni tőle valamit, amit nagyon szeret).

az ütés és a gyerekkel való üvöltözés nagyjából egy kaptafa. ha a szülő így akarja nevelni, akkor hozzászokik és ha tényleg valami veszélyeset csinál(kimegy az úttestre, benyúl a konnektorba stb) nem fog használni, mert a gyerek hozzászokik, hogy a szülő ilyen és nem foglalkozik vele.

a szülőknek is vannak 'besorolásaik". pl van aki szereti a gyerekét, de vannak követelmények amiket elvár tőle, van az elkényeztetős szülő, aki nem szereti a gyerekét és nem is foglalkozik vele. ezek közül a legjobb az első.

tehát ha a család csak egy anyából vagy csak egy apából áll, akkor az szerinted már nem lehet normális?

egy normális család nem ezen áll, sokkal fontosabb a szeretet, a gyerek lelki egyensúlya

egy boldog ember, aki csonka családban nevelkedett

Normális családban lehet csak egy szülői simán vagy két, tetszőleges nemű szülő.

Gyereket meg SOHA nem ütünk meg.

"A szülő reflexből fog a gyerek kezére csapni - a gyerek saját érdekében."

Csak hogy kötözködjek, ma már a teszkós konnektor is olyan, amiben beépített "gyerekzár" van, tehát semmiféle villával vagy csavarhúzóval nem tud belenyúlni.

Abban pedig nem értünk egyet, hogy a vészhelyzetre rögtön a pofon a megoldás, mert bőven elegendő az erélyesebb rászólás. Aki ilyen helyzetben először üt, az nagyon gyenge idegzetű ember, a maximum ami elfogadható, ha megfogod a kezét, de soha nem ütöd meg.