Hogy éljek így?

18 éves,biszexuális lány vagyok.Engem a szüleim örökbefogadtak,amikor 9 hónapos voltam.A mai napig lehet érezni rajtam azt a hatalmas szeretethiányt,ami a korai anya-gyermek kapcsolat hiánya miatt alakult ki.A biszexualitásomra akkor jöttem rá(és biztosan ki is mertem jelenteni),amikor 15 éves koromban összejöttem egy lánnyal.Előtte voltam fiúval is,de vele nem feküdtem le,csak később,17 évesen.Tehát eddig volt 1 fiú,és 3 lány az életemben.Pedagógiát tanulok jelenleg,még nem egyetemen,hanem OKJ-s képzésen vagyok,de ebből nem lehet megélni,csak pontgyűjtés,és egy biztos szakma szerzésének céljából járok OKJ-s képzésre.Nyelvvizsgát is akarok(lehetőleg németből),és akkor utána komolyabb szinten kellene elkezdenem az angolt,mert ugye mégis csak az a befutó,és talán úgy külföldön kezdhetek valamit az életemmel...nem tudom még,mi lesz pontosan.

A probléma az,hogy egyszer elmondtam a szüleimnek,hogy én biszexuális vagyok,és mindkét nemhez vonzódok.Mivel ők idősebb,konzervatív,falusi emberek(a falusit itt úgy értem,hogy falun ez szégyen még,illetve ritka,nálunk nincs is olyan,aki nyíltan felvállalja,én sem,legalábbis itt próbálom titkolni,amennyire csak lehet),és az OKJ-s képzésen is titokban van a dolog még egyenlőre,és szeretném,ha ez így is maradna.

Miután a szüleimnek elmondtam,hogy mi a helyzet velem,utána anyám pokollá tette 2 napig a reggeleimet.Aztán ismerősömnek szóltam,hogy szerinte mégis mit csináljak,mert anyám megakarta tiltani,hogy ezt csináljam.. és persze a reggeli háborúk sem voltak éppen kellemesek.

Tehát,mivel hiszékenyek a szüleim,ezért beadtam nekik egy olyan dumát,amit egész egyszerűen akinek józan esze van,az nem hinne el.Voltak kis logikai buktatók is a dologban,dehát nem részletezem.

Most pedig az a helyzet,legalábbis nagyon úgy néz ki,hogy barátnőm van.És itthonról el kell járjak találkozóra.Szeretem a lányt,volt már ilyen a helyzet.Mindig ezer kérdést tesz fel anyám,hogy most hova megyek,kivel vagyok,mit csinálunk,mikor jön a busz.

ÉS EGÉSZ EGYSZERŰEN NEM BÍROM EZT MÁR!Annyira belekényszerítve érzem magam egy helyzetbe,és nem tudok belőle kilépni.Gyomorgörcsöm lesz lassan,úgy érzem,mert ezt így idegekkel bírni nem lehet.

DE BEVALLANI SEM LEHET,HOGY MI A HELYZET VELEM,HISZEN AKKOR MEGINT JÖNNÉNEK A HARCOK,ÉS a gyakorlati helyemet is elveszteném(megfenyegetett ezzel is anyám,mivel az ő ismerőse a gyakorlati hely,ovi vezetője).

A gyakorlati helyen is probléma lenne,ha kiderülne,hogy biszexuális vagyok...már pedig én az vagyok,és ezen semmi nem változtat már,sajnos.

ÉS AMI A LEGJOBBAN FÁJ,HOGY anyám azt mondta rám számtalanszor,hogy én milyen undorító,ostoba,bunkó,gusztustalan vagyok emiatt...és véget kellett vetni két nap után a hisztinek,mert tönkrementem volna idegileg.

Ha vallani nem lehet,és később nem tudok talpra állni egyedül,akkor mi az isten lesz velem?...ÍGY EGY ÉLETET LEÉLNI NEM LEHET!

Fáj,hogy a szüleimmel nem lehet őszinte kapcsolatom.