Nem támogatom a kapcsolatát, ezért utál. Hogy értessem meg vele, hogy ennek semmi értelme?
18 éves fiam van. 14-15 évesen elkezdte a kamaszok nagy életét, azaz csajozni és bulizni kezdett. Már kezdtem komolyabban aggódni, mert hetente más lányokkal jött haza. Kb. egy éve megismerkedett a neten egy lánnyal, aki olyan nagy hatással volt rá, hogy se a csajok, se a bulik nem érdekelték.Sőt, egy idő után a barátai se nagyon. Nem is lenne ezzel nagy gond, ha a lány nem Debrecenbe, mi pedig Győrben laknánk. Addig mondjuk ez sem volt gond, míg eszébe nem jutott meglátogatni. Nyár elején ment el hozzá egy hétre. Miután haza jött szinte depresszióba esett, mert rájött, hogy suli mellett nem fog menni ez. Aztán jött, hogy Debrecenbe akar tanulni.Ez kizárt dolog, így maradt a 350km utazgatás. Eddig úgy voltam vele, hogyha neki megér ez a lány ennyi fárasztó vonatozást, nekem is megér a boldogsága pár ezer forintot.(Diákmunkát vállalt miatta, így nekem csak pótolni kellett hozzá.) Nyáron így el is voltak, a lány is volt itt augusztusban. Viszont mindketten ebben az évben fognak érettségizni, emiatt a havi 1x utazást is sokaltam, de most már nem bírnak ki egy egész hónapot egymás nélkül. Ezért kocsit kért az apjától, itt mondtam, hogy ebből elég! Nem az anyagiak miatt, hanem mert semmi másra nincs ideje. Abba hagyta a focizást, amiben egyébként kiemelkedő volt a tudása, alig maradt barátja, és csoda, ha májusban meg lesz az érettségije. Most én vagyok a legutáltabb személy a szemében. Nem neki akarok rosszat, de nem engedek, ennek a kapcsolatnak nincs jövője.
Ha valakinek volt hasonló gondja, szivesen fogadnám, ha megosztaná velem, hogy mi lett ennek a vége.(Akár privátban.)
"Most én vagyok a legutáltabb személy a szemében. Nem neki akarok rosszat, de nem engedek, ennek a kapcsolatnak nincs jövője." - Kérdező DE, neki akarsz rosszat, ha te akarod eldönteni, hogy a kapcsolatának van-e jövője, avagy nincs. Ez semmi más, mit a "pokolba vezető út jó szándékkal..." tipikus esete.
Ha ezt folytatod, jó sansszal el fogod veszíteni a fiad. Ennyi. Ne felejtsd el, neki van még fél éve a középiskolából, utána semmit sem fogsz tudni tenni, hogy visszatartsd... aztán esetleg várhatod, hogy rád nyissa az ajtót...
Nincs is semmi bajom a lánnyal. Csak soknak tartom a távolságot. És anyagilag sem zavar, hisz írtam, hogy megdolgozik érte.
Eddig úgy volt, hogy elöszőr márciusban találkoztak. Akkor a lány Pesten volt és ott tudtak találkozni. Utána mikor a fiamnak májusban osztálykirándulása volt, akkor is tudtak találkozni, mert nem messze voltak Debrecentől.Először nyár elején ment a fiam hozzájuk, akkor már egy hétre.Júliusban együtt mentek nyaralni a lány testvéréhez Ausztriába, és onnan nem haza, hanem hozzánk jött a lány augusztusban. Addig szóval aránylag jól összetudták hozni. De szeptembertől az iskola miatt már nem volt ilyen egyszerű, és most már a nagyon nagy a szerelem is és a tanulás a fiamnál eléggé háttérbe szorult, ez engem igen is zavar!
Nálunk is ez volt. A fiam Budapestről ment Debrecenbe egy lányhoz, mert fülig szerelmes lett belé. Én is inkább azért aggódtam, hogy az állandó utazások miatt nem jut idő tanulásra, és a sportra amit 5 éves kora óta csinált. Amikor a tanulás rovására ment, akkor azt mondtuk a fiamnak, hogy minden második héten ő mehet Debrecenbe, a kislány meg szintén minden második héten jöhet Budapestre. Havonta 2 hétvégén 3-4 napot is együtt lehetnek. Elmondtuk neki, hogy a távkapcsolatnak amibe beleugrottak ez az ára. Nincs mindennapos találkozások, de még így is többet találkoznak mint azok akiket csak a kerültet választ szét. Így tudnak tanulni, lesz idő másra is, és a hétvégi találkozások nekik is jó lesz majd. Egészen addig működött míg a lány kijelentette, hogy neki ez sok pénzbe kerül, hogy kéthetente Pestre jöjjön. A fiam mondta neki, hogy neki is ugyanannyiba kerül, de végül is így legalább megvan osztva a pénzköltség.. Talán 1 évig bírtálk így majd barátként szétmentek.
Kedves kérdező.
Mond meg a fiadnak, hogy ha sűrűbben akarnak találkozni akkor jöjjön a lány is, ne csak a fiad utazzon. Ez így lenne fair.
19 éves lány vagyok, a párom 27 éves és 5 éve leszünk együtt.
Igen, nagyon fiatalon ismertük meg egymást, de igazából annyira egymásra vagyunk hangolódva, hogy a kor már nem számít.
400 km van köztünk, és keveset tudunk találkozni, mert határon él. Ráadásul az, hogy nem töltöttem még be a 18-at megnehezítette a dolgokat. Anyukám neheztelte ezt a kapcsolatot, eleinte a kor miatt, majd mert sokszor összezördültünk a kapcsolat miatt és ez nagyon megviselt engem. Aztán volt egy fordulat amikor megbeszéltünk a párommal mindent, és szépen lassan fokozatosan feltérképeztük, ki mit szeretne. Én tanulok 4-es átlaggal, segít nekem, úgy hogy napi szinten skypolok vele. Lehet emberfüggő, nekem is megvoltak a barátaim, de az igaziak ugyanígy szeretnek engem. Jelenleg szakmat tanulok, szeretnek egy nyelvvizsgat is, de az egyetem nem vonzz. Anya hajtja hogy tanuljak, de úgy érzem, nekem a jövőm a párommal lesz. Ha akarnék is, ráérnék később is elkezdeni tanulni. Anya is sokszor hajtotta, hogy a netet, meg a webcamot eldugja, de nem tette. Miért? Mert tudta, hogy ezzel mégjobban ellenséges leszek vele. Eltilt attól, akit szeretek, aki a másik felem. Elég cink, hogy akit a legjobban szeretünk, az a legtávolabb van tőlünk. Kérlek, adj neki esélyt és beszélj vele ezekről, hidd el ha elmondod szépen neki az érzéseidet, és nem tiltasz semmit, szerintem megfogja érteni.
Hmm,mintha a saját történetem olvastam volna :)
Szintén a neten ismerkedtünk meg a párommal..Ő Pesti volt,én pedig az ország másik fele...Igy mivel épp akkor kerestem sulit,ugy döntöttem Pestre megyek suliba..El is voltunk...Sajnos még gyerek voltam,és szerelmes..Lemondtam mindenről,csak Ő érdekelt..Nem jártam barátokkal,lakótársakkal sehova..kevesebbet tanultam stb...
Honnan tudod,hogy nincs a kapcsolatnak jövője? Jó,persze fiatal még,de ez nem azt jelenti,hogy nem lehetnek sokáig együtt...Szerintem ne tilts semmit...az csak rosszabb lesz...plusz ülj le vele,és beszéljétek meg,hogy Te nem ellenzed,de egyensúlyt kéne teremteni..Ne mondjon le a barátairól is...
A fiam kb hasonló helyzetben volt, kéthetente találkoztak, egyszer nálunk, egyszer a kislánynál.
Ennek "ellenére" sokkal jobban tanultak, mint mielött összekerültek, mert egymást is vitték elöre, egyik sem akart lemaradni a másik mögött, márcsak azért sem, hogy senki ne mondhassa, hogy a kapcsolatuk miatt nem teljesítenek optimálisan.
Érettségi után egy helyre mentek egyetemre, de más szakokra. Pár év után kifutott a dolog, de utána is barátok maradtak.
Azóta is sokszor említi, hogy ez élete egyik legszebb idöszaka volt, és mennyire örül, hogy lehetövé tettük nekik, hogy átélhessék ezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!