Van olyan, hogy a szülők már nem szeretik a gyereküket?

Lekerült a 4.oldalra a kérdés ,ezért most írok remélem végigolvasod.

Volt egy barátom hasonló élethelyzettel.Le kell írnom ezt a tapasztalatot , hátha látsz benne segítséget.

Írhatnám privát üzenetben de szándékosan nem teszem mindjárt látni fogod az okát.

Az én gyerekkori barátom kezetfoghatna a 10-es válaszolóval.Miután a testvére meghalt lenémult,'egy rohadt hangot nem volt képes kiadni ha hozzá beszéltem.Törölte a közösségi oldalát, se telefonon sem egyéb módon nem tudtuk elérni.Tehetetlennek éreztem magam.Gondoltam felrázom hát és beolvasok neki.Pár perc volt az egész csak mondtam a magamét.Mai napig nagyon bánom, mert elájult és 3 hétig korházban volt,rossz,nagyon rossz lépés volt.Bárcsak ne tettem volna . Akkor döntöttek úgy a szülei hogy elköltöznek.Nagyon aggódtak érte és nem ok nélkül.Kihagyták a döntésből,de én kívülröl úgy láttam hogy szeretetből tették és félelemből.Azok a szülők akiket én ismertem nagyon inteligens emberek és rajongásig szerették a fiukat aki a gyász legmélyebb pontján otthagyta őket 3 hétig kizárva az egész világot az életéből ha nem is szándékosan.Még én is azt hittem hogy talán ő sem marad velünk.A másikat is tudom hogy ugyanennyire szerették. Nagyon nehéz lehetett nekik is.A barátomnak is hiszen a legközelebbi kapcsolata a tetvérével volt. Abban a családban a szülők félelmetesen megváltoztak.A munkába menekültek és nem veszik észre hogy mekkora hibát követnek el.Ezt nem szabadna megengednie egy szülőnek sem magának. Az én szüleim azt mondják az orvosok a legnehezebb esetek,nem akárják elismerni hogy ők is betegek.

A kérdésre válaszolva nem hiszem el hogy egy szülő aki szerette a gyerekét már ne érezne iránta.Időre van szükségük.Ha visszatérnek nagyon foglyák bánni azt amit most csinálnak.

Azt kéne az eszedbe vésni neked is,és mindenkinek aki ilyen helyzetben van, hogy a szeretet nem múlik el az élők iránt ha meghal körülöttük valaki.

Nem megoldás az, ha éltanulóból középszintre(se)süllyed bárki,ha gyilkolja magát olyanok társaságában akiknek zéró elképzelésük sincs az életről.

Nincs veled baj. Észreveszed amit a szüleid még nem, azt hogy szeretni kellene egymást.

Reagáva még arra amit írtál:Ha az hibás aki egy szobában volt vele, akkor az is aki padtársa volt, aki edzésen időt töltött vele, aki hátba vágta baromkodásból és nem vette észre hogy baj van.Te pont nem vagy hibás mert amíg élt nagyon szeretted őt.Az ikertestvérekről mindenki tudja

hogy különleges a kapcsolatuk.Egy pillanatnyi rossz döntés ,egy végzetes hiba, nem minősít téged,sem a szüleid. Annyira sajnálom az egészet.-