Normális az ilyen? Értem, hogy a szülők "nevelhetik" így a gyereküket, de mindenképpen szükséges?

Pár hónapja új szomszédok költöztek mellénk, akiknek van egy 15 éves fiúk. A srác születése óta siket és emiatt eléggé visszahúzódó, nem szeret még a lépcsőházba sem kijönni (az első hetekben én sem tudtam, hogy a szomszédainknak van gyerekük).

Egyszer sikerült vele négyszemközt maradnom és elsőre nagyon megkedveltem, értelmes, normális és kedves srác, tökéletesen olvas szájról és van annyira türelmes, hogy (mivel nem vagyok jártas a jelnyelvben) mindent leírogasson nekem a könnyebb kommunikáció érdekében. Sokat vagyunk/voltunk együtt, gyakran átjön hozzánk, a szüleim is nagyon kedvelik.

Egyik alkalommal elmondott nekem pár mondatot, a maga lassú, döcögős és néhol hibás szavaival, de összességében hihetetlennek tartottam ezt is, mert eddig még sosem szólalt meg előttem.

Megtudtam, hogy nem szeret beszélni, mert a szüleit irritálja. Ha hozzájuk szól leordítják, otthagyják, vagy megpofozzák érte.

Ez szerintem így nem normális. Nemhogy örülnének annak, hogy a gyerekük szeret/szeretne minél jobban megtanulni beszélni, helyette teljesen elrettentik tőle. Ha nem hagyják gyakorolni, akkor megragad azon a szinten ahol most van, de ha engednék és biztatnák talán fejlődne és számukra is kevésbé lenne "irritáló".