Hasonló eset? (Elvált szülők egymásnak ellen hergelik a gyereküket. )

Részvétem!Ilyet még csak hallani sem hallottam,nagyon durva.:(

Át lettél verve,be lettél csapva:tök mindegy,hogy hogy nevezzük,de borzasztó ez az eset.

Nem merek esélyeket latolgatni hogy ez mennyire jellemző, de nálunk is, és ezt az esetet olvasva is egyre jobban haladok afelé a meggyőződés felé, hogy ez nem annyira egyedülálló eset. Gondolok itt arra, hogy egymás ellen hergelik a gyereket. Nyilván nehéz feldolgozniuk, hogy egy fél élet "munkája" szakadt ketté, ahogy azt is hogy a gyerek aki élete részévé vált esetleg nem maradhat mellette. Ennek érdekében sok dolgot meg tudnak tenni. A gyerek a legfontosabb, csak sokszor a túlzott óvás már hátrány. Sajnálom hogy így alakult.

Magadra haragudni a legkevésbé sem kifizetődő ebben az esetben, hiszen nem tudhattad, hogy így alakul, és azt sem hogy kinek miben nincs és van igaza.

Meg kell birkóznod ezzel az érzéssel, egyedül vagy segítséggel, tudom milyen ha apa nélkül kell felnőni, valamennyire mindegy hogy hány éves kortól nincs ott, az olyan mintha már előtte se lett volna. Eltörpülnek azok az évek, mert túl friss a mostani helyzet. Aztán ahogy egyre gondolkozik az ember, kezdi másképp látni a dolgokat. Másoknak van, nekem nincs.. Rossz ez nagyon.

Hosszú távon nyilvánvalóan az lenne a legjobb, ha meg tudnál bocsánati anyukádnak, hiszen már csak rá számíthatsz szülőként... akármennyire is szomorú ez, nem lehet már visszafordítani. Észre kell venni azokat a jó dolgokat amik értek és érnek, mert ezekből származnak az örömök, és nem a rosszakból.

Azt kívánom neked, hogy mindezek a felismerések és történések ne taszítsanak el titeket egymástól, hanem érezhessétek és tudhassátok hogy mindig számíthattok egymásra!

20L

14 év házasság után váltak nálunk, utána rögtön ment a mocskolódás, a másik szidása, nekem speciel nem esett annyira rosszul, hogy apámat szidta anyám, mert viselkedése alapján nem tartottam férfiasnak sosem ( semleges stílus, tanácsai ilyenek: "jobb visszahúzódónak lenni..")! Aztán persze annak is meglett az ára, hogy azokat a szidalmakat anyám rokonságából befogadtam, mert közbe két hetente mentünk fateromhoz húgommal és szarul esett egyáltalán, hogy el kell menni hozzá, ez is emésztett! Amikor ott voltunk nála akkor meg anyámat és a rokonságát szidta, tehát egymás ellen uszítottak minket.

Így kb. 8 évvel a válás után is még sokszor szidja anyámat fater, mert elvált, pedig azt ő is elismeri, hogy voltak veszekedések a válás előtt is, nem is kevés! ( persze ezt le se tagadhatná, mert annyi volt, hogy még egy-kettő emlékkép ezekről meg is maradt...)