Titeket sokmindenre megtanitottak a szuleitek? Mert en ugy erzem, hogy engem nem sok dologra.

Igen szerény, szegényes-kopottas, de tiszta és rendezett körülmények között, szeretetben telt a gyermekkorom.

A szüleim sokat foglalkoztak velem és a testvéremmel.

Amit megtanítottak pl.:

- beosztani a pénzt, racionális döntéseket hozni a pénzügyekben, mindig tartalékot képezni

- a családi élet fontosságára (pl. közös étkezések, ünnepek méltó megtartása, kisgyereknek pl. mese, nagyobbakkal beszélgetés, számítani egymásra a bajban, jó testvérnek lenni, megosztani azt a kicsit, ami van stb.)

- a tanulás, előrelépés fontosságára (a szegény körülményeink ellenére ők is a felmenőikhez képest már tanultabbak voltak, picit jobb körülményeket sikerült elérni, mint az ő gyermekkoruk volt, ahol pl. anyukám egy szegény parasztcsalád 9. gyermeke volt, édesapám félárva gondolhatjátok)- én is és a testvérem is már jó körülmények között élő, többdiplomás, sikeres emberek vagyunk

- a küzdés fontosságára- hogy nem szabad feladni pl. a szeretteinkért, munkáért, egészségért való küzelmet, nem várhatjuk ölbe tett kézzel a sült galambot, a sikerért igenis tenni, dolgozni, teljes erőbedobással kell küzdeni

- a környezetünk és magunk iránti tisztaság, igényesség: igaz, hogy nem volt sok és drága ruhánk, de alapvető volt, hogy tiszták voltak, vasaltak, a kis házunk nem volt túl nagy, de tisztaság uralkodott- a mai napig ezeket az elveket követem, holott telik takarítónőre is. Ápolt fogak, ápolt haj, tiszta körmök, naponta tiszta ruházat, legalább naponta fürdés, 3* fogmosás stb. ami azért alapnak kell, hogy legyen- pedig sok embernél nincs így. Kicsi korunktól kezdve arra neveltek, hogy tartsuk rendben a környezetünket, pl. pakoljuk el a játékainkat, később tanított édesanyám főzni, bevásárolni, megmutatta, hogy mit jelent a fizetést beosztani, csekket befizetni (ő még borítékokba tette szét a fizetést a hó elején), kaptunk kis perselyeket, gyűjthettünk aprót vagy szert tehettünk "bevételekre" ha üveget, papírt stb. gyűjtöttünk

- alapvető illemre, társadalmi normákra tanítottak (pl. köszönés, kultúrált étkezés, normális viselkedés, idősek iránti tisztelet, betegek-gyerekek segítése- hálás vagyok nekik a mai napig és bizony a fővárosban sem tudom elnézni, ha egy idős téblábol a zebránál vagy keresgél kétségbeesetten egy hivatalban, boltban- vagy egy anyuka küszködik a babakocsival egy lépcsőnél, ajtónál vagy egy hivatalban valaki nem tud kitölteni, értelmezni egy nyomtatványt- ilyenkor igyekszem nem tolakodóan, de segíteni.

- támogattak a továbbtanulásban, ösztönöztek, hogy jó tanulók legyünk, ha kellett leültek velünk leckét írni, kikérdezni általánosban, mindig mondogatták, hogy a tudást nem lehet tőlünk elvenni, hogy nem tudnak majd nagy értékeket, házat stb. adni nekünk, de ebben maximálisan mellettünk állnak. Főiskolán, egyetemen tanulás mellett dolgoztunk mindenféle diákmunkákat, vagy ami adódott, hajtottunk a maximális ösztöndíjakra, a szüleim pedig mindig ennivaló, befőttet, hazait csomagoltak- gyakran szinte erejükön felül.

Szinte felnőttként gondoltam bele, hogy ezzel is micsoda anyagi terhet vállaltak. Mindketten kaptunk olyan ösztöndíjakat, amivel mehettünk pár hónapra, félévre külföldre- bizony nem mondták a szüleim, de még kölcsönt is vettek fel a házra, hogy tudjanak a kinti megélhetéshez adni egy kis segítséget.

-később tudtam meg, amikor fiatal felnőttként, pályakezdőkéntm ég otthon éltem, akkor azt a kis hozzájárulást, amit megbeszéltünk az otthoni költségekehz ők bizony félretették nekem, nagyon jól jött a lakásvásárlásnál

- mindig azt mondták, hogy azt a segítséget, szeretetet, amit tőlük kaptunk, ne nekik adjuk vissza, hanem a gyermekeinknek adjuk tovább, mert ez az élet normális rendje

Sajnos már nem élnek, így az unokáiknak nem tudják már továbbadni azt a szeretetet, amit mi kaptunk.