Titeket sokmindenre megtanitottak a szuleitek? Mert en ugy erzem, hogy engem nem sok dologra.

Engem viszonylag sokmindenre. Anyukám megtanított mosni,takarítani,főzni,nagymamám németül,nevelőapám meg a vízszerelés alapjaira. Neki az a szakmája. Ezenkívül rendre,fegyelemre,ja és angolul is. Kicsit kertészkedni. És téged kérdező? Mikre ?

Engem a nagymamam tanitott szinte mindenre,mert a szüleim sokat dolgoztak,igy en vele voltam alltalaban.

Engem semmire. Apám csinált otthon mindent. Kicsi koromban nagyanyám nevelt, aztán meg általában egyedül voltam otthon, vagy suliban. Magamtól tanultam mindent. 10 éves koromban már főzni kezdtem könyvből.

De a legtöbb dolgot magamtól tanultam meg,amikor elköltöztem otthonról,és rá voltam kényszerülve. Pl.festeni,tapétázni,mosogatni

Engem nem sok dologra tanítottak. Túl korán megszülettünk és sokat jártak bulizgatni, persze azért dolgoztak is. A nagymamánk foglalkozott velünk a maga módján. Nem mondom, hogy rossz szülők, összességében szerettem a gyerekkoromat. Ebbe inkább felnőtt fejjel gondoltam bele, amikor kikerültem az életbe és látom az ellenpéldákat, mint pl. amit az első válaszoló is írt. Talán még haszna is van olyan szempontból, hogy már gyerekkoromban sok mindenben önfejlesztő voltam, így felnőttkoromra sem okoz problémát, ha valamit egyedül kell megoldanom. pl. a főzés: Anyu főzni sem akart megtanítani, mert mindig sietett és mondván majd megtanulom, ha elköltözök. Aztán mikor anyósoméknél laktam és elmentek otthonról, láttam, hogy van a hűtőben felkockázva hús és tudtam, hogy pörköltet akar főzni. Gondoltam egyet, megpróbálom. Azt azért tudtam, hogy mi kell bele, csak még sosem főztem előtte semmit. Szóval tökéletesen sikerült, pont úgy, ahogy anyósom szereti. Akkor felbátorodtam és onnantól kezdve bárminek nekimertem állni. Vagy pl. jóval korábban mikor a barátommal elmentünk haverokkal egy hétvégi házba és rám bízták, hogy daraboljam fel a csirkét. Először csak nézegettem a dögöt, hol is álljak neki. Próbáltam logikusan átgondolni, felidézni, hogy milyen darabok is szoktak lenni a csirkepaprikásban, hol is kéne elvágni. Szerencsére vizuális vagyok, így sikerült az emlékeim alapján megoldani. De azért akkor kicsit mérges voltam anyura, hogy nem bízott rám ilyen dolgokat, mert igencsak zavarban voltam a haverok előtt. Szégyelltem bevallani, hogy még sosem bontottam csirkét. :-)

Amire nem tanítottak meg, az az emberi környezetben való eligazodás, az emberekkel való viszony, a saját érdekek érvényesítésének kifinomult megoldási módja, a másik ember manipulálásának "művészete", ez érvényesülés módja és hasonlók. A tárgyakhoz, tevékenységekhez adottságaim miatt elfogadhatóan jól viszonyulok, de az emberi élethelyzetekben nem vagyok elég "diplomatikus".

Én is nagyszüleimtől tanultam sok mindent, az ő házasságuk az etalon nálam:) persze a szüleimtől is láttam dolgokat, de a legtöbb dologra egyedül jöttem rá. A legszebb amit "örököltem" az a feltétlen szeretet volt, édesapámtól tanultam rengeteg szépet, örököltem a jóságát:))

Jóformán semmire, sok mindenre még én tanítottam őket, amit hazahoztam a suliból. Arra profin, hogy hogyan (nem) kell megoldani egy konfliktust verekedéssel... Mamám tanított kicsit kertészkedni, de rossz talajt választott hozzá. A házimunkát sosem tanították, csak élből elvárták, és kikaptam, ha nem volt jó a végeredmény. És hasonlók...