Mártír az anyukám. Van valami tanácsotok?

Tényleg depressziós. Nekem a nagymamám csinálja ugyan ezt. Ő is depressziós.

Apukád mit szól ehhez az egészhez?

Nálunk egyszer nagyim barátnője borult ki egyszer és azt mondta: "Ha ennyire mindegy már neked, akkor vegyél egy koporsót és feküdj bele."

Plusz mi is próbáljuk nem meghallani, amikor panaszkodik.

Mondd neki, hogy nézzen a fájdalmaira valamit a neten, majd attól elmúlik, amit megvesz rá, aztán menj ki az adott helyiségből a szobádba.

Ennyit tudsz tenni. Később költözés.

Jaj, sajnos a mama igen önzőcske kis energiarabló. Mivel az apukád elhiszi neki, már réges rég beleszokott ebbe a szerepbe. Csak játszmázik. Ráadásul biztos okos asszonyról van szó, ha főnök is egyben. Azaz tudja jól, mit csinál, vagy legalábbis meg kellene neki érteni dolgokat és nem a hülyét játszani.

Szerintem Nálad ennek kezelése lehet az egyik felnőtté válásod folyamata. Nehéz egy, pláne anya-lánya viszonylatban, mert itt két női energia is harcolni fog egymással. Egyébként az sem kizárt, hogy ne az anyukád, hanem Te kérdd szakember segítségét, hogyan vészeld át az átalakulási folyamatot (mert a leválás neked is nehéz lesz), ha Neked ez fontos. Persze úgy, hogy közben a tisztelet és a szeretet megmaradjon az édesanyád felé!:) Sok sikert:)

Nekem nagyon hasonló a helyzet Apukámmal. Nagyon szeretem őt, de az őrületbe kerget a hülyeségeivel. Azt hittem a tinikorral elmúlik, most már felnőtt vagyok, külön élek, de még mindig ugyanaz a hozzáállása hozzám. Egyszerűbb lenne, ha nem szeretném, és lepergetném magamról a támadásait, de pont ezért nehéz, mert szeretem.

Nagyon szeretném azt mondani, h majd idővel jobb lesz, vagy lesz megoldás, de sajnos a saját példámból úgy gondolom, h nem lesz, nem akarlak áltatni. Ha én visszamehetnék az időbe, és újra csinálhatnám, akkor azt csinálnám, h megeddzeném magam még ilyen fiatalon, és ELFOGADNÁM, h ő ilyen, már nem változik, és a legjobb, amit tehetek az ügy érdekében az az, h másképp nézem a történteket. Sír, nyavajog, beszól? Ráhagyom. Semlegesnek mutatkozom. Ha nem lesz hallgatósága, előbb-utóbb csak megunja.

És az önértékelésedet tessék gatyába rázni!! Ebből ne engedj! Igenis állítsd fel magamban az érveket, h miért vagy értékes ember (és még mennyi lehetőség van benned, hiszen csak 18 vagy), és fejlődhetsz nagyon magasra, ha akarsz. Semmi esetre se hidd el neki, amikor értelmetlen, ok nélküli negatív kritikával bombáz! (3 nyelven beszélek folyékonyan és olyan területen dolgozom, ahol nagyon fontosak a kommunikációs készségek. Ennek ellenére Apu nagyon sokszor mondja, h "beszélj rendesen, ne őőzzél! - pedig nem őőzök! - Na túlragoztam. Lényeg, h láss tisztán, és ne hidd el neki, mikor el akarja hitetni veled, h béna és mihaszna vagy. )

puszi

30N