Egy meg nem született baba lehet ilyen hatással valakire? Képes a változásra szerintetek?

unokatesóm hasonlóan járt. Ott is nagy boldogság volt, aztán amikor megnőtt a hasa, nem volt szex, meg már gondját kellett volna viselnie a kismamának, a srác lelépett. A gyerektartást kibekkelte azzal, hogy a faterjához van bejelentve, minimálbérre, közben meg BMW-vel furikázik. Még szerencse, hogy jómódú család, annyira nem rázta meg őket anyagilag. De a kuzinom ígyis halasztott egy évet a főiskolán (közgazdász), ráadásul sokkal nehezebben helyezkedett el. A junior állások esetében nem túl elnézőek a kisgyerekes anyákkal.

szóval ezeket érdemes átgondolni

NOs, hát mondani bármit lehet!

A tapasztalat meg azt igazolja, hogy az ilyen hirtelen jött terhesség egy kicsit sem változtat meg senkit, legfeljebb csak ideig-óráig!

Nézd, senki se lát a jövőbe, de megmondom őszintén, nekem is az volt az első gondolatom, mint a hozzászólók java részének: most nagy kaland, ígér fűt-fát, aztán lehet, hogy amikor már realizálja, hogy mibe ugrott bele, akkor kifarol, egy pillanat alatt lelép, te meg ott maradsz egy gyerekkel, akit biztosan imádni fogsz, de mindig az apjára fog emlékeztetni, nulla végzettség, küszködés, egyedülálló anyagág és folyamatos küzdelem, mert ilyen fiatalon senki se fogja más gyerekét nevelgetni, arra költeni, mikor még ezer másik gyermektelen nőt talál, akivel saját családja lehet és nem egy gyerekhez igazodhatnak, hanem még utazások, szórakozás, felhőtlen közös időtöltés. Nézegess itt kérdéseket, hányan jártak úgy, hogy a stabil, gyereket akaró!(nemcsak becsúszott babáéért rajongó) társuk gondolt egyet, hogy neki mégse kell a felelősség, és inkább lelép, aztán anyuka csak pislog, ott áll utolsó idős terhesen vagy épp pici gyerekkel minden támogatás és segítség (sokszor pénz) nélkül.

Ha 15 évvel idősebb lennél, akkor azt mondanám, hogy last minute esély, vágj bele, nincs már vesztenivalód, de így én nagyon meggondolnám...

A helyzet az hogy tokmindegy mit mond most a baratod, ezt a dontest neked kell meghozni.

En szemely szerint azt mondanam, hogy tartsd meg: egy gyerek semmivel sem osszehasonlithato dolog, nem lehet osszevetni sem a parkapcsolattal, sem a bulizassal, sem a karrierrel. Masreszt ha most megolod, lehet egesz eletedben banni fogod. Nem vagy mar gyerek, sem tulsagosan fiatal, ennyi idos korban minden tovabbi nelkul lehet gyereket vallalni.

Persze arra keszulj fel, hogy megis egyedul maradsz. De most oszinten: ugyan ki garantalja barkinek is, hogy a parja/baratja/ferje egesz eleteben mellette marad? Senki. Nezz korul, itt is van egy rakat elvalt kisgyerekes anyuka, akit a ferjuk hagyot ott. Semmire sincs garancia, es ebbol a szempontbol a te helyzeted semmivel sem problemasabb mint az ovek.

Tudod, olyat sokat olvastam mar, hogy egy lany azt irta: elete legnagyobb hibaja volt, amikor abortuszra ment. Olyat soha nem olvastam meg, hogy valakinek az lett volna elete legnagyobb hibaja, hogy megszulte a gyereket...

1. Attól, hoyg 23 éves, még lehet felelöségteljes ember valaki, meg az sem akadály, ha szeret szórakozni.

2. Elvileg meg tud változni, ha egyébként nem megbízhatatlan ember.

3. Attól, hogy gyereket szülsz, még véletlen sem kell az egyetemet feladni, csak kicsit nehezebb megszervezni. (tapasztalatból írom, egyetem elején szültem, és rendesen elvégezetem)

4. Az, hogy valakit elhagy az apa, mindig benne van - akár 30-40 éves, akár mulatós vagy otthonülö, ez nem érv a baba mellett vagy ellen.

5. Ha elveteted a gyereket, akkor a barátod igen nagy valószínüséggel elhagy, amit nagyrészt meg is értenék.

Minden férfinak eljön egyszer az életében az, hogy innentől nem bulizni akar, hanem szeretne felnőtt életet élni. Lehet hogy a te párodnál erre a baba hírre volt szükség ahhoz, hogy eljöjjön ez a pillanat. De te ismered, neked kell tudnod, hogy ezt tényleg komolyan gondolja, vagy csak hirtelen hévvel mondta ezt, azt neked kell tudnod, te látod az arcát, a viselkedését stb.

Meg kell beszélnetek a dolgot, elvégre attól hogy a te testedben van, nem csak a te gyereked hanem az övé is, nem dönthetsz róla egyedül. Beszéljétek meg, mert igenis lehet hogy egy baba teljesen megváltoztatja a párod gondolkodását és a hozzáállását. Örülj neki hogy nem riadt vissza és nem azt mondta hogy azonnal vetesd el.

Ez nagyon nehéz. Megtartani is veszélyes, mert ahogy már írták páran, előfordulhat, hogy lelép, amint szembesül vele, hogy nem olyan rózsaszín és szivárványos ez, mint ahogy a filmekben látja. Még nála jóval idősebb, harmincas férfiak is képesek azt hinni, hogy ennek csak szép oldala van, aztán lépnek le a pár hónapos gyerek meg az asszony mellől. Nyilván nem mind, meg gondolom nem ez az általános, de sok ilyet lehet itt olvasni.

Ugyanakkor ha elveteted, miközben ő szeretné a babát, lehet azért lép le. Mert van rá esély, hogy tényleg várja, jó apa lenne, és rád se bírna nézni, amiért abortuszra mentél. Nagyon nehéz döntés, és mindkét esetben benne van a pakliban, hogy nagyon rosszul jársz. AZ, hogy 23 éves, nem feltétlenül akadály, az én férjem ennyi idős volt, mikor megkért, 24, mikor elvett, és az esküvő után egyből mondta, hogy akkor jöhet a baba. Ez nem 30 éve volt, amikor ez volt az általános, hanem tavaly, ő ilyen típus volt mindig, családra vágyott, de amíg nem volt, buliztunk mi is sokat. Te ismered, neked kellene tudnod, hogy mennyire felelősségteljes. Meg az sem mindegy, hogy hány éve vagytok együtt és te mennyi idős vagy? Mert mondjuk húszévesen, féléves kapcsolatra azért meredek bevállalni, de ha mondjuk már 3 éve együtt vagytok, akár jól is elsülhet. És mi a helyzet a körülményekkel? Együtt éltek? Pénz lenne a babára? Külön éltek a szülőktől? Ezek is olyan dolgok, amik nagyon nem mindegy, hogy vannak.

N26