Egy meg nem született baba lehet ilyen hatással valakire? Képes a változásra szerintetek?

persze persze. és egy év múlva is így fogja gondolni? meg 3 év múlva? Most leígéri a napot is az égről, jön a gyerek, aztán szembesül a dolgokkal, a szaros pelenkákkal, a felelősséggel, és lelép. Persze a gyereket nem viszi. Te meg ott maradsz fiatalon egy gyerekkel, diploma, pasi nélkül. Egyetemnek annyi, mehetsz valami tré, alulfizetett állásra, ha el akarod tartani magatokat. A jó pasik meg menekülnek, mert egyik se akarja más gyerekét nevelni.

mindezt azért, mer 23 évesen kummantott a barátod. Egyébként lehet komolyan gondolja MOST, csak amikor szembesül a dologgal, akkor rájön, mégsem. Nézz itt szét, mennyi ilyen gallyravágott élet van ebben a topicban, leányanyák, elvált szülők gyerekei, stb.

ezt a döntést neked kell meghoznod, a te tested, te életed. Ne más miatt szülj gyereket. Csak akkor, ha te is akarod. Ez leginkább a te felelősséged.

az élet mindig kockázatokkal jár, nem tudod kikerülni.

másrészt 20-30 éve még teljesen normális volt, hogy valaki 23 évesen vállaljon gyereket.

az egyetemet meg tudod csinálni, nem kell feladnod.

az biztos, hogy nem lesz olyan egyszerű, de feladni nem kell.

Ha a kérdés 4 évvel ezelőtt íródott volna, akkor biztosra venném, hogy a kedves barátnőm írta le. 4 évvel ezelőtt pontosan ilyen sráccal járt, és ugyanezeket mondta amit leírtál, hogy mi volt a srác reakciója a barátnőm terhessége bejelentésénél. Emlékszem milyen boldogok voltak a terhességi időszak alatt, még mi is a jó barátok is észrevettük, hogy a barátnőm milyen boldog. Persze voltak veszekedések náluk is, de mindig letudta, hogy terhes, néha a hormonok kihozzák belőle a vitát.. Amikor a kicsi legény megszületett a boldog apuka arra sem vette a fáradságot, hogy bemenjen a kórházba, és megnézze jól vannak-e. Egy közös haverral üzente meg, hogy mégsem akar otthon ülő apuka lenni, neki a bulizás, a síelés, a nyaranta résztvevő külföldi búvárkodás az élete..

senki nem értette, hogy ha ennyire nem akart otthon ülős apuka lenni, akkor miért hülyítette másfél évig, majd + 9 hónapig a barátnőmet.

Csak megjegyzem: A kis legény 4 éves életvidám, és imádjuk.. Az apja egyszer látta, de megmondta, nem akar az élete része lenni.. Na ennyit erről amikor valaki azt mondja amit a másik hallani akar..

00:59. hát ez szomorú, hogy van ilyen, persze van.. én az addig felelőtlen pasimmal 10 évig neveltem a gyerekeimet. szerencsére, ha nem is örökre, de boldogan éltünk együtt addig. nálunk a különbség a hír fogadásában volt, nem volt tőle boldog, s mondtam, neki, hogy vállalom egyedül, ő továbbléphet. be volt tojva rendesen. a gyerek születése pedig még jobban csak a szerető apát hozta ki belőle.

úgy látszik ezt még a hozzáállásból és a múltjából sem lehet tudni, mi lesz a vége.

egy a lényeg, amit mindig is vallottam, hogy csak akkor vállalj gyereket, ha te egyedül is fel akarod nevelni. nem csak a másikra támaszkodva. hisz sose lehet tudni mi lesz, önszántából vagy sors akaratából is elmehet a társad egyik napról a másikra. neked kell rá készenállnod.

Szerintem ilyenkor sok férfi sok mindent megígér. De ennek csak annyi az alapja, hogy van egyetlen dolog, amiben nem dönthet: hogy megtartod-e a gyereket vagy nem.

Sokan csak azért akarják a gyereket, mert az övék. Nem gondolnak bele az égvilágon semmibe, csak abba, hogy tartsd meg, mert az övé.

Ha már megszületett a gyerek, onnantól dönthet újra a pasi. Lelép vagy marad. Ennyi az egész. A döntés hatalma.