Nagykorúak, akik a szüleinél laknak, Ti mennyit adtok haza?

20 éves vagyok, tanulok, ösztöndíjat kapok. Tudnám állni a kajámat, be tudnék szállni a rezsibe, maradna költőpénzem is és félre is tudnék rakni kicsit.

Nem adok haza semmit, mert nem engedik. Csak a szórakozást kell állnom, fizetnek mindent. Nem örülök neki annyira, de ragaszkodnak hozzá. Persze nem hülyeségre költöm el, félreteszem, hogy tudjak menni egyetemre, illetve legyen jogosítványom és egy autóm.

Szülőként az a véleményem, az a legfontosabb, hogy a család anyagi helyzetét figyelembe véve legyenek kialakítva az együttélés szabályai és legyen terv a különköltözésre is. Nem tartom jónak, ha egy anyagilag gyengén álló szülő erőn felül segít, ezzel tönkretéve a saját anyagi körülményeit, mint ahogy azt is hibás döntésnek tartom, ha egy fiatal felnőttnek semmit nem kell állni a megélhetési költségekből, de ez mellett azt sem várják el tőle, hogy ennek fejében takarékoskodjon pl a jövőbeni önállósodására.

Egyszer mindenkinek felnőtt életet kell élni. A nagykorúvá válás csak egy állapot, bekövetkezik akaratunktól függetlenül is, de a felnőtté válás már egy másik szint. Felnőttnek az számít, aki önálló, felelős döntést képesek hozni pl arról is, hogyan kell kiszámolni a megélhetési költségeket közös háztartásban.