A szüleim elváltak/nak, mit tegyek?

Az anyák dolga nehéz ilyen téren.

Nála csak annyi van, hogy ő is átment egy szakításon, amit nem tudott megemészteni. Főképp, mert ez nem olyan, mint amikor két tini vagy két házasság előtt álló emberszakít aztán többet szóba se állnak egymással, mindkettő megemészti és kiszállnak egymás életéből.

Ő ki akarja zárni apádat az életéből, tiszta lappal akar indítani, de mégsem teheti meg, apátok örökké az élete része marad, mert lett 3 gyereke tőle és a 3 gyerek örökké összeköti.

Nem veled van a baja; szimplán annyi van, hogy nem bírja feldolgozni a válást.

És ezért van az anyáknak nehéz dolga; mindig szembe kell nézni azzal, akivel összevesztek és nagyon nehéz, kikerülhetetlen, hogy ne robbanjon ki belőlük a fájdalom - ezt a gyerekeken vezetik le ilyenkor, hiszen ők vannak a környezetükben.

A másik meg, hogy évekig benne volt, hogy ott van a férje támasznak, nem egyedül kell megbirkóznia a gondokkal, hanem mindig ott van, aki segít és most, hogy ez a támasz eltűnt, Benned kereste meg a pótlékot. Mindig a legidősebb az, akiben ezt megtalálják.

Támaszként pedig Neked adja ki a dühét, Neked tombol, rajtad tölti le a mérgét, Téged bíz meg főbb feladatokkal.

Tehát ez a két dolog kavarodott benne össze; a válás meg nem emésztése és az elbújás az elől, hogy magára maradt abban, hogy mindent egyedül kell megoldania. A nők pedig rendszerint érzékenyebbek és emiatt keresnek mindig társat a gondokban.

Ha pedig elmész, akkor a kis tesóiddal fogja ezt játszani.

Amíg a környezetében lesz valaki, addig abban fgja keresni a segítő kezet.

És ez a lekezelő stílus meg az érthetlen szemtelenkedése Veled meg az, hogy kitagad a családból annyi, hogy nagyon mély a fájdalma és már elkeseredettségében csak így bírja magát kifejezni.

Nem tudja megemészteni a válást, ledolgozik heti nem tudom hány órát, benne van a háztartásban a gyereknevelésben, a fájdalmára pedig rárakódnak a napi fáradalmak és esetleges csalódások más dolgok miatt.

Ezt hiába ülsz le vele megbeszélni, utána nem fog hirtelen megváltozni, ez már egy állandó állapot marad.

Az én szüleim 10 éves koromban váltak el, anyámnak maradtunk ott, ő nem zárta ki apát az életéből, de tudtam, hogy nem jó neki, ott van a válás, a csalódás amit átélt, emellett ezer másik gond, amit nem részleteznék, egy haláleset is rárakódott és mellette dolgozott, túlórázott, majd leszállt a t..e úgy esett haza, hogy a szemén alig láttot ki, de vezette a háztartást és nevelt minket és megértettem, hogy az, hogy néha úgy kezel minket ahogy az csak szimplán azért van, mert ő is ember, aki érzékenyebb és nehéz időszakon megy át.

Sajnos emiatt is igaz amúgy a tény, hogy az elvált szülők gyermekeinek a legrosszabb. bár én sosem éreztem rossznak a helyzetet és sosem fogom rossznak érezni az életem, bármi is történjen, amíg van szerető családom, tető a fejem felett és ehetek naponta.

Nehéz helyzetben vagy :(

Szerintem apudhoz kellene költöznöd, jó lehet, hogy emiatt iskolát kellene váltanod de ez sokkal jobb mint az hogy minden nap veszekednek veled.

Előbb utóbb a tanulmányi eredményeid is rámennek arra hogy nincs meg a nyugodt környezet.

Félek hogy a végén depressziós leszel vagy valami :(

És szerintem az elég durva hogy 16 évesen nincs lakáskulcsod.

A helyedben mennék, az iskola miatt meg nem aggódnék. Anyád nem tűnik túl eszesnek. Bocs, de nem túl fejlett intellektus, ha téged azért gyűlöl, mert apád az apád, akivel egyébként ő jött össze, és nem tud titeket külön emberekként kezelni. Szerinted hogy néznének rá a drága kollégák, ha kiderülne, hogy megpróbálja a saját gyerekét eltávolítani az iskolából...? Költözz el, és járj be apádtól.

Ha tovább pattog, nyugodtan mondd el ezeket az iskolapszichológusnak, vagy az igazgatónak. Amit csinál veled, az nem normális, egyszerűen pszichiátriai eset, és ezt komolyan mondom. Az ember nem bánik így egy másik emberrel, ő meg a saját fiával csinálja ezt. Orvoshoz kéne mennie.

Szerintem is akkor járnál jobban ha apádhoz költöznél.

Sokkal jobb lenne neked