Miért nem hiszik el, hogy ez most nem csak a látszat? Nekik semmi sem jó? Ha öljük egymást, az a baj, ha jól megvagyunk, akkor meg az.

Anya szeptemberben újra férjhez ment és a pasival nem is volt bajunk a húgommal soha, csak a 2 lányával. Ugyanannyi idősek, mint mi, de ezt leszámítva szinte mindenben az ellentéteink, az egyetlen közös bennünk, hogy imádunk vásárolni és szórakozni.

Ők félig arabok (az anyai nagyszüleik még most is Dubaiban élnek), mi félig angolok vagyunk, emiatt kb. le sem tagadhatnánk, hogy nem vagyunk vér szerinti rokonok.

Aztán az elején nem jöttünk ki valami jól egymással, eddig a nagyobbik lánnyal, aki osztálytársam is lett idén, szinte gyilkoltuk egymást, vagyis leginkább én próbáltam elérni, hogy elege legyen és az anyjához költözzön vissza, Moszkvába. Elég érdekes dolgokat csináltam/csináltunk...

De valahogy sikerült jóban lennünk és most szent a béke, jól megvagyunk mind a négyen.

Viszont ezt anyáék nem hiszik el, anya ma azt mondta, hogy tudja, hogy valamit tervezek, de azonnal felejtsem el és fújjam le, bármi is az, mert kezd nagyon elege lenni.

A mostohaapánk is megjegyezte, mikor délután elvittük a kocsiját, hogy ha lehet, most ne vesszünk össze annyira útközben, hogy az árokból kelljen kihúzni minket, meg hogy talán jobb lenne, ha külön autóval mennénk.

És ehhez hasonlóakat hallgatunk, meg hogy tuti készülünk valamire. Nem, egyszerűen csak változtunk.

Mit csináljunk, hogy elhiggyék, tényleg nem akarunk ártani a másiknak?

17L