Mennyit kérhet egy huszonéves gyerek a szüleitől?

mire jársz?

hétvégente nem tudsz dolgozni?

"egy olyan szakra járok, ami nagy valószínűséggel tönkre fog tenni"

- ezt a részt érti valaki?

Én is hasonló helyzetben vagyok, bár a te kérdésedre a válasz nagyban függ attól, hogy a családod milyen anyagi helyzetben van. Én nemrég végeztem az egyetemmel, 4 hónapja nem tudok elhelyezkedni (pedig több tíz helyen próbálkoztam, interjúkon voltam szakmán belül, sőt még aljamunkákat is elvállalnék, de semmi eredmény), így a párom és a szüleim tartanak el. Mivel be volt ígérve 2 hónapja egy jólfizető munka 50 km-re innen, ezért még egy kocsit is vettem, mert csak azzal tudtam volna eljárni. Ehhez a szüleim is adtak némi kiegészítést, de amúgy nem vártam el tőlük, ez volt a diplomaosztó ajándék, legalábbis úgy tekintek rá. Párom is kapott diplomaosztóra pénzt az elinduláshoz, illetve (állítólag) mindkettőnknek segítenek majd, amikor elköltözünk a szülői házból, hogy be tudjuk rendezni az albérletet stb., De ezt sem vártuk el (na jó, persze örülünk neki és szerintem egy szülő támogassa a gyerekét, amennyire csak tudja, de nem kötelező...).

Egy ideig amúgy én is követelőztem, de rájöttem, hogy nem várhatom el, hogy mindent alámrakjanak, sőt az egy olyan kiszolgáltatott helyzetet eredményezne, amibe inkább nem szeretnék kerülni. Jobb, ha az ember maga teremti elő a javai nagy részét és csak annyit adnak a szülők, amennyit nagyon muszáj.

Én 20 vagyok, évi 1 milliós a tandíjam (nem, nálunk nincs állami támogatás), diákhitelből fedezem (meg fog térülni), emellett dolgozom, de nem lenne képem kérni itthonról pénzt, szerintem annyira furcsa már ennyi idősen. Nem "alja melót" végzek, szerencsére összejöttek a dolgaim, de nekem ez természetes, hogy én adok bele a dolgokba annak függvényében, hogy itthon lakom.

Már szinte elképzelhetetlen lenne, ha moziba akarnék menni vagy ruhát venni és megkérdezném, hogy kaphatok-e egy kis pénzt. Nem feltétlenül kell támogatni a családot, hiszen tanulsz, természetes, hogy még "eltartanak", de az egyéb költségeidre nagyon jó, ha van saját fedezeted, szabadságot ad, kevesebb a konfliktus.

konkrétan a kérdésre nem tudok válaszolni, csak leirom az én esetem.

főiskolás voltam, koliban laktam egy kisebb városban. szüleim tartottak el, nem volt vita ebből. nyaranként dolgoztam, nem költöttem el minden hülyeségre.

jött egy családi gond, ami végett halasztanom kellett. elmentem én is főállásba dolgozni. akkor tudatosult bennem, hogy mire is elég a szüleim fizetése. mai napig nem értem hogy a szüleim hogy tudtak nekem fizetni a főiskolát, és még támogatni is engem.

1 év után visszamentem suliba, volt félretett pénzem, amiből fél évig ellettem volna. de egyből kerestem munkát, szerencsére találtam is egy 6 órás diákmelót, ami pont jó volt a sulival összeegyeztetve.

szüleim segitettek a költésgtérités fizetésében, azt nem tudtam volna. de hétvégi+délutáni munkával tudtam annyit keresni, amiből kifizetettem a kolit, és költőm is volt. nem szivesen fogadtam el pénzt.

sajnos az egy év kihagyás végett sokat csusztam, ugyhogy egyre többet tudtam dolgozni.

igy visszagondolva, ha nagyon akartam volt, régebben is tudtam volna dolgozni, ha csak heti 1-2 hétköznapot + hétvégét, de tudtam volna, csak nem akartam.

azalatt az 1 év alatt sokminden áttértékelődött bennem, az élet megtanitott pár dologra.

szerintem neked is lenne időd dolgozni egy kicsit, és ha otthon laksz még szállásra sem kell költened, meg külön kajára meg ilyenekre.