Lenne egy fontoskérdésem. Gyermek láthatósággal kapcsolatos. ?
Nos, a helyzet, hogy a szüleim rég elváltak.
Anyámmal élek, apámmal nem tartom a kapcsolatot, egy olyan, 3-4 éve.
Na most voltunk egy pszichológusnál, és azt mondta, hogy az apámat fel kell keresnem.
Valami olyasmiről beszélt, hogyha nem keresem fel, akkor azt köteles jelenteni a gyámügynek.
Na, a kérdésem az, hogy ez, hogy is van?
Hány éves kortól dönthetek én úgy, hogy nem akarok az apámmal találkozni?
Egyáltalán van joga ehhez egy pszichológusnak?
(Minden hasznos választ köszönök.)
15/f
Tehát~
Olyan egy retek törvényünk van, hogy ha a gyerek nem akar találkozni az apjával akkor ku...ss a neve, mert találkoznia kell. :D
Na mind 1 ezen nem változtatok.
Egyébként az a pszichológus irritál.
Van egy idegesítő dolgom.
Ha nyomás alatt tartanak (már pedig azt csinálta, valamilyen brutális módon) akkor elkezdek bas.zgerálni a kezemmel amit csak tudok. (Nyakamat, pólómat, tördelem az ujjamat, stb.) Az meg elkezdett rajta gúnyolódni (fuhh de ideges lettem.) aztán megparancsolta, hogy nyugodjak meg.
Alig bírtam, a körmömmel már szúrtam az ujjamat, hogy nyugton maradjak, aztán még bámult is :D hát q.rva jó volt.
Utána már csak helyeseltem neki, hogy mehessek onnan a p..-ba, egyáltalán nem figyeltem rá.
10.
Már nem azért, de NEM, anyám semmivel se beszélte tele a fejemet.
Ő mindig azt akarta, hogy találkozzak vele. Egyáltalán nem akart eltiltani.
Apámnak még volt 1 olyan húzása, hogy eljött... tesómat megfogta... be a kocsiba azt "szevassz mentem"... na gondolhatod anyám ilyenkor mit érezhetett.
Már ezért is félek 1 kicsit apámtól, de azért berakni nem tudna, vagyok annyira hülye, hogy menetközbe kiugorjak a kocsiból. :D
Hehh így nézve logikus.
Viszont szerintem 15 évesen nem tudna anyám befolyásolni semmivel. Egy normális 15 évest szerintem nem lehet olyan könnyen befolyásolni.
Ja és a normálisakra gondolok, nem azokra a nyo*orékokra az utcán akiknek az az életük értelme, hogy szombatonként halálra isszák magukat.
De már nagyon ideges vagyok emiatt, mindjárt szombat.
(Első alkalom, hogy nem várom a hétvégét. :D)
Nos, akkor válts pszichológust, mert Ők tényleg segíthetnek, egész biztosan szociális fóbiád van -nekem is-, de még az is lehet, hogy valamilyen személyiség zavarod, esetleg üldözési mániád. Egyébként a problémáidat nem kell szégyellned, nincs mit rajtuk... Ha megtudsz nyílni egy jó pszichológusnak és megfogadod a tanácsait akkor garantált a siker.
Amúgy nekem is hasonló problémáim vannak (apával), de nekem sokkal-sokkal összetettebbek és nehezebben orvosolhatóbbak. Nekem a pszichológusom azt mondta amikor mentem hozzá (17 éves fiú vagyok), hogy nem adhat ki másnak infót arról amit beszélünk, ergo nem jelenhet be/fel sehova/senkinél! Még azt is mondta (viccesen, gondolom), hogy hogyha megöltem volna valakit még azt sem lenne köteles jelenteni, csak is kizárólag azt ha (a jövőben) veszélyt jelentenék valakire...
15.
Tényleg!
Ezzel a "titoktartási" dologgal vitázhatok még 1 kört anyámmal. Hátha meggyőzöm még holnap.
Egyébként kórházi pszichológus, szóval ingyen volt/van, lehet azért ilyen.
Nem hiszem, hogy üldözési mániám lenne. Nem félek az emberektől, csak irritálnak.
De ezt a pszichológust utálom. :D
Ja meg valami olyasmit is mondott, hogy elküld Budapest-re a pszichiátriára ha nem találkozok apámmal. (De előtte bent kettesben anyámmal beszélgettek valamiről. Gondolom "na most akkor átbsszuk a gyerekedet *trollface )
Ezt onnan szűrtem le, hogy ha anyám nem tudott volna erről és meg hallja, hogy pszichiátria, nem félmosollyal nézett volna rám, hanem visszaszól neki. :D
Pszichés problémáknál sohasem bízhat az ember az érzéseiben, mert rengeteg olyan betegség van ami nem jár betegségtudattal. Egyébként azt sem tudom, hogy van e a pszichológusoknak titoktartási esküjük, nem értek a joghoz, minden esetre én már voltam párnál és hasonlóan vélekedtek a diszkrécióról... Szóval ha nem más az a pszicho akkor bunkó! Ha átmentek másikhoz lefogja szarni. Úgy sem jelent majd akkor...
Még annyit, hogy a pszichiátertől sem kell tartanod! Én voltam már nála (gyógyszer ügyben) is és csak beszéltünk pár mondatot aztán mondta, hogy antidepresszánst kell szednem ( ezen a ponton változtatnom kellet a gyógyszer=drog elméletemen, nehéz volt, de sikerrel jártam) és elmentem.
15-ös voltam.
Itt a titoktartás: [link]
Egyébként azt , hogy "Pszichés problémáknál sohasem bízhat az ember az érzéseiben," arra értetted, hogy "nem hiszem, hogy üldözési mániám lenne"?
Na meg még kedden muszáj menni hozzá, mert ha nem akkor "jogomban áll felkeresni téged, és jelenteni a (kitudja hol, mert már nem érdekelt, csak hagy menjek már el innen -járt a fejemben) helyen.
Azt hogy szeretnél-e vele találkozni vagy a kapcsolatot tartani azt te döntöd el...Hidd el...Ezt is onnan tudom mert én állami gondozott vagyok és olyan sok fájdalmat okozott már nekem és a testvéreimnek hogy nem tartjuk a kapcsolatot.
17/L
Ha nem szereted apádat akkor ez van, erőltetni nem lehet. Én a helyedben a sok izgulás helyett elmennék apámhoz, kibírnám azt a kis időt és legalább a pazichológus is leszállna rólam.
Elolvastam a sztorid és sajnállak. Magamat látom benned, legalábbis a fiatalkori énemet. Én is ilyen voltam 16 éves korom körül. Utáltam emberek közé menni, folyamatosan azt éreztem hogy engem néznek, néha még pánikroham is rámjött ha kikellett menni az utcára, egyedül a szobámban voltam boldog, ott éreztem magam biztonságban. A mai napig nem értem miért tartottam az emberektől de ezt nem mutattam kifelé, mindenki otthonülőnek gondolt de a sulit hálistennek kijártam normálisan.
Ez az állapot tartott olyan 18-19 éves koromig, amikor elkezdett zavarni az egyedüllét. Kezdett bantani hogy nincsenek barátaim, nincs pasim és nagynehezen rávettem magam hogy a neten megismert emberkékkel elkezdtem élőben találkozni. Egy idő után ez annyira magabiztossá tett, hogy elmúltak a fóbiák, a pánikrohamok és elkezdtem emberek közé járni. Ma már minden könnyebb, bár nagy társasági ember sose leszek :)
Remélem egyszer a te életed is helyre jön. Sajnálom ha tényleg gagyi a pszichológusod. A keresztlanyom is jár egyhez, mondjuk az fizetős (6000ft egy alkalom) de nagyon megvan vele elégedve és mindig jobban van amikor eljön tőle.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!