Miért nem tanítják az embereknek a vereségmentes konfliktuskezelés módszer alkalmazását gyerekeknél?

Előző vagyok: amúgy sok tekintetben szerintem maga Gordon is naiv, és nem járja körbe a témát kellő alapossággal, és nem vesz figyelembe egy csomó mindent, de alapvetően sokat lehet tanulni a hozzáállásából, még ha nem is old meg mindent.

Nem csak a gyermekünkkel, hanem felnőtt embertársainkkal folytatott kommunikációnkon is javíthat. Egyszerűen csak jófejségre tanít.

Nem állítom, hogy tüzetesen végigolvastam az említett könyvet, szóval megeshet, hogy tévedek. De azért a tartalmát nagyjából ismerem. Ennek fényében nekem az a véleményem, hogy bár az elgondolás jó, és bizonyos esetekben hasznos lehet a módszer, de jócskán akadnak olyan szituációk, amikor egyszerűen életszerűtlen. Például az esőkabátos példában is. Elképzelek nálunk egy átlagos hétköznap reggelt, amikor a hétéves gyerekem induláskor kijelenti, hogy ő nem hajlandó felvenni az esőkabátját, miközben kint ömlik az eső. Tekintettel arra, hogy nem egy idealizált világban élünk, és mindannyian időhöz vagyunk kötve, nem igazán látom reálisnak azt a lehetőséget, hogy ott és akkor meg tudjuk vitatni a problémát. A gyereknek egyszerűen fel KELL vennie a kabátot, hiszen nem akarom, hogy megfázzon, megbetegedjen, viszont azt sem akarom, hogy valamelyikünk elkéssen. De nálam már eleve ott bukik a történet, hogy nem vennék meg egy olyan esőkabátot, amit a gyerek előtte nem látott, hiszen nem tudom, hogy szívesen viselné-e.

Viszont ha arról van szó, hogy egy olyan kabátot kapott, ami akkor tetszett neki, de aztán valaki elkezdte cikizni, és így már nem akarja hordani, azzal sajnos hosszabb távon nem nagyon tudok mit kezdeni. Mert oké, cikizték az esőkabát miatt, veszünk egy másikat. Másnap egy másik gyerek az új kabát miatt szól be. Megint veszünk egy másikat? Mi van akkor, ha már hetente kell újat venni? Mi van akkor, ha erre nincs pénzünk? Oké, egy esőkabát nem egy nagy tétel, de lehetne ez akár egy iskolatáska is, ami már jóval nagyobb kiadás. Akkor már inkább igyekszem arra megtanítani, hogy vállalja fel a saját ízlését.