Miért nem tanítják az embereknek a vereségmentes konfliktuskezelés módszer alkalmazását gyerekeknél?

Na most te előhoztál egy konfliktust ha úgy veszem. Felteszel egy kérdést, hogy miért nem tanítják a vereségmentes konfliktust. Páran írják, hogy nincs ilyen, hiszen az egyik fél mindig sérül, vagy ha nem akkor megegyeznek, de akkor nincs szó konfliktusról. Te említesz egy könyvet amit szerintem nem csak én nem olvastam. Semmi konkrétumot nem mondasz, csak megjegyzed, hogy van egy könyv ami leírja.. és?? ettől most megtudjuk hogy lehet vereségmentes konfliktus??? Nem.

A gyerek nem akarja felvenni az esőkabátot esetnél szintén nincs olyan, hogy vereségmentes konfliktus.

A gyerek nyilván nem olvasta a könyvet, és ahány gyerek annyi eset merülhet fel.

De ha a legegyszerűbb verziókat nézzük akkor ilyen esetben

A: a gyerek durcáskodik, de hallgat az anyjára, felveszi az esőkabátot, mert tudja ha nem veszi fel, büntetést kap (pl: nem játszhat a teddy macival)

Itt nincs szó vereségmentes konfliktusról.Itt a gyerek picit vesztesen kerül ki, végül is neki kell alkalmazkodnia, és neki kell a kabátot felvenni amit nem akart.

B. A gyerek makacs, csak azért sem veszi fel a kabátot. Az anyuka már minden lehetséges trükköt, büntetést kilátásba helyez, de a gyerek csak azért sem veszi fel. Az anyuka végül úgy dönt, hogy akkor nem kell az esőkabát.

Itt sincs vereségmentes konfliktus, mert itt az anyuka veszít.

C.Megbeszélik miért kell az esőkabát (elázol, vizes lesz a ruhád, beteg leszel stb) így mindketten belátják, hogy jó az az esőkabát.

Itt sincs szó vereségmentes konfliktusról, mert nem is volt konfliktus..

Nos akkor kérlek, hogy ne a könyv szerzőjét és címét mond, hanem magyarázd el, hogy miképpen lehet megtanítani a gyerekeknek a vereségmentes konfliktuskezelés..

Most te ismételtél engem (pedig a könyvet sem olvastam)

A harmadik verzió ami nálam a C volt, nem vereségmentes konfliktus hanem BESZÉLGETÉS EGYMÁSSAL. Itt eleve nem volt konfliktus, itt csak kommunikáció nem volt..

Egy normális családban az anyuka és a gyermek mindig beszélgetnek egymással.

Végül is te semmi újat nem tudtál mondani, csak megemlítesz egy könyvet amit valószínű, hogy nemrég olvastad el, és teljesen el vagy bűvölve tőle..Nem kritizálom az író szerzeményét, nyilván jó a könyv. De elhiheted nekem, hogy sok millió édesanya találkozott már az esőkabátos esettel, és sokan a C megoldást alkalmazzák.. Nos végül is a könyv nélkül is tudják kezelni a helyzetet..

Minden generációnál előjön a tökéletes gyereknevelés kérdése és egy csodamódszer a családi konfliktuskezelés körül: ugyanazokra a kérdésekre adott ugyanolyan válaszok (oké, azelőtt nem az Internet nevelte félre a gyerekeket, hanem a Tv. Nem a Pléhboj, hanem a tutifruti. Nem a betmen, hanem a bucimaci).

A munkahelyi konfliktuskezelésre is van egy tonna tréning, a gyakorlat mégis a; nem tetszik mehetsz / nem tetszel mehetsz (a főnöknek mindig igaza van). :)

A nemzetközi konfliktuskezelésre van egy rakat bizottság, végül mégis a hadsereg / rendőrség oldja meg erővel a problémákat. :)

Nobel béke díj? Az olyan mint az Oscar díj?

A bevásárlóközpontokban gyakran látom: a gyerek veri magát vmilyen termék előtt. Kétféle megoldási séma. A: a szülő próbálja szépen megmagyarázni a bömbölő kölöknek, hogy nincs rá pénze / egészségtelen a termék: a gyerek magasról tesz rá. B: a szülő üvölt a kölökkel, mint a fába szorult féreg. A kölök ugyanúgy bömböl és tesz rá magasról.

A történetek vége 1: a termék a kosárba kerül (a szülő arcán a vereség kínja) és a kölök ugyanúgy kezdi egy másik soron előről. 2: a bömbölő gyereket elrángatja a szülő (az arcán a vereség / szégyen).

Nem kötekedésképpen kérdezem; de mi az ajánlott konfliktuskezelési módszer?

Szerintem amit Gordon javasol az esőkabátos esettel kapcsolatban, az nem ugyanaz, mint amit az egyik válaszoló leírt: "C.Megbeszélik miért kell az esőkabát (elázol, vizes lesz a ruhád, beteg leszel stb) így mindketten belátják, hogy jó az az esőkabát."

Ugyanis, az, hogy szelíd hangos racionálisan és higgadtan elmagyarázzuk a gyereknek az érveinket, még nem jelenti azt, hogy megbeszéltük a helyzetet.

Mert ebből még nem derült ki, hogy a gyereknek mi baja van esőkabáttal, és naiv dolog azt hinni, hogy ha bármi problémája van vele (mert nyilván van, hisz valamiért csak nem akarja felvenni, pl. az említett helyzetben kockás és ciki), azt az esőkabát szükségessége mellett felsorakoztatott észérvekkel meg lehet szüntetni. Attól, hogy elmagyarázzuk, miért fontos az esőkabát, a gyerek még mindig cikinek fogja érezni, és az Ő PROBLÉMÁJA nem oldódott meg. Egy valamennyire is öntudatos gyerek nem fogja beadni a derekát ennyitől, a szülő pedig úgy érzi, ő hiába próbálja megbeszélni a konfliktusokat, ez a gyerek makacs és dacos.

És pont ebben különbözik Gordon módszere. Hogy a meghallgatjuk a gyereket, és nem tekintjük az ellenkezését irracionális makacskodásnak, hanem az ő problémájára is figyelmet szentelünk, és nem csak arra, hogy kerüljön már fel rá végre az a szerencsétlen esőkabát.