Mennyire káros ez a nevelési módszer?

Amikor még otthon laktam, apukám rengeteget bántott engem és anyukámat, egészen pici korom óta. Leginkább lelki terror, nem csak otthon, társaságban is, de engem néha meg is ütött. (Hátulról szeretett "támadni", kivárta a pillanatot, még nem figyelek, aztán tarkón vágott, beleverte a fejem az asztalba és hasonlók) A legtöbb ilyen kirohanásnak nem volt indítéka, vagy ha volt is, nem én vagy anyu idegesítettük fel.

A másik rossz szokása , hogy nagyon jól szórakozott azon, ha valaki beteg volt. Ilyenkor elkezdett gúnyolódni, röhögni, rosszabb esetben kiabálni, fenyegetőzni.

Anyu annyira tönkrement ebben a környezetben, hogy már vagy 10 éve pszichiáterhez jár. Én végül eljöttem otthonról.

Nagyon nehéz volt egyedül feldolgozni mindent, anyu és a nagymamám nem akarta, hogy pszichológushoz járjak. Akármikor felhoztam, hogy apu milyen, és hogy segítségre lenne szükségem, mert romokban az önértékelésem, ellenezték. Mikor már nem laktam otthon, és szóba került, hogy mennyit szenvedtünk apu miatt, anyu és mama mindent letagad, hogy csak álmodtam, kitalálom, nem úgy volt, túlreagálom.

Apukám 16 éven keresztül tartott erős lelki és fizikai terrorban. Most, hogy már nem élek velük, felnőtt nő vagyok, anyukám még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy mindez nem történt meg, csak én agyaltam ki.

Mi értelme ennek?

20l