Mit tegyek, ha a költözés miatt a szüleim (főleg anyukám) erős bűntudatot kelt bennem?

Szeretnék összeköltözni a párommal, mindketten dolgozunk már.

De azt vettem észre, hogy a szüleim eléggé életképtelennek hisznek. Nem bíznak bennem, holott mindig is szorgos és talpraesett voltam a háztartást illetően otthon.

Apu és anyu is rendkívül rosszul áll hozzá, de azért apu ha nem is bízik de azért enged, hogy ha tapasztalni akarok akkor menjek. De azért voltak megjegyzései hogy majd 2-3 hónap múlva visszakuncsorgok, meg nem lesz mit enni, szóval azt hiszik, hogy nélkülük megállna az életem és csak mellettük lehet meg mindenem.

Anyukám ettől rosszabb, ő pukkad, nem beszél, ennyit mondott, hogy lesz még neki ehhez egy-két szava. Ő nem akarja ezt hagyni, és bűntudatot kelt bennem azzal, hogy szerinte még otthon kellene maradnom és egyelőre otthonra kellene a hasznot hoznom, mert eddig semmi hasznom nem volt. Ezzel elég nagy bűntudatot okoz nekem, olyan érzésem van, mintha nem szabadna még elköltöznöm, mert nekem otthon "teendőim" vannak.

Holott az lenne a normális, hogy igényem van rá hogy saját lábra álljak az ő segítségük nélkül.

Mit tegyek, ha ekkora bűntudatot kelt bennem?

Folyton bennem lenne a szorongás, hogy nekem még otthon kellene tevékenykednem, hogy legyen hasznom, és addig nem lehet külön életem. Nagyon kilátástalan vagyok.

21L