Hogy mondjam el az apámnak hogy nekem már nem jó a családdal élni?

Elég bonyolult a történet. Észak Mo-n élek, apámmal és három öcsémmel. Anyám 2-3 éve elhagyott minket és nemrég el is váltak végleg. Lassan már 3 hónapja nem láttuk, semmi hír róla hol él.

Másfél éve megismerkedtem az interneten egy nagyon rendes fiúval, aki tőlem 4 órányi és 300km-nyi vonatútra él. Nagyon szeretjük egymást, mind kettőnknek ez az első nagyon komoly kapcsolatunk és szinte az elejétől kezdve mindig tudtuk hogy nem lesz köztünk mindig ekkora táv, valaki lépni fog a másik irányába. De sajnos lassan egy fél éve egy elég furcsa félreértésnek köszönhetően, apukám és a barátom összeveszett és azóta nem volt nálunk a barátom (csak én mentem hozzá) és ettől a viszálytól mélypontra jutott a párkapcsolatunk, én öngyilkossághoz folyamodtam amivel sokkal szorosabbra fűztem utólag sok sok gondolkodás és beszélgetés után a kapcsolatunkat. Azóta minden nagyon szép és jó, boldog vagyok vele, azt pedig lenyelem hogy nem akarja látni a családomat és nem akar apám házába lépni. Apám ezért még az öngyilkosságot követően sokszor ellenezte hogy találkozzak a barátommal, de mára teljesen elnémult, ha szólok hogy a páromhoz megyek hétvégére, nem mond rá semmit.

Idén végzős lettem a gimiben, és még nem tudom hogy merre megyek továbbtanulni de azt tudom hogy semmiképp sem itt a családom közelében. A párommal elhatároztuk hogy összeköltözünk, amint befejezem az iskolát, ott ahol ő lakik, az ő városában (oda köti a munkája). Én viszont nem merem elmondani apukámnak hogy hozzá szeretnék költözni a kettejük ellenszenve miatt és szinte minden nap görcsben élek, főleg amikor kérdezi hogy merre akarok továbbtanulni? Apával nem valami belsőséges a viszonyunk, és fogalmam sincs hogy csináljuk. Segítsetek kérlek, hogy beszéljem meg vele??

18/l